Cataplana, avagy a lencse és a csirke házassága

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy nagyvárosban egy kedves leányzó, aki, mint sokan mások, sokáig várta a szőke herceget. Várakozás közben sokszor álmodozott arról, mi mindent fog majd készíteni jövendőbeli urának közös konyhájukban. Aztán amikor a herceg megérkezett, s összeházasodtak, közös életük első napjait az Öreg Kontinens határán, Portugáliában kezdték. Az ott töltött hét felejthetetlen volt! A rengeteg élmény között persze akadt gasztronómiai vonatkozású is; bár, ha ez a leányzó őszintén magába néz, be kell lássa, hogy akkor nem volt elájulva a portugál konyhától. Viszont az fel sem merült, hogy gasztronómiai emlék nélkül tér haza... egy szép napon betévedt egy konyhaboltba, ahol elámult a sok gyönyörű edény láttán. Különösen megfogta egy rézedény látványa, s mivel egy nászúton nincsenek lehetetlenek, hamar boldog tulajdonosa lett egy cataplananak. És fogadkozott, hogy mennyi finomságot főz majd ő benne hites urának.

Azóta közel 6 év telt el. A cataplanat egyetlen egyszer sem vettem elő, egészen a mai napig.

Már napokkal ezelőtt rábukkantam egy érdekesnek tűnő receptre a The Wednesday Chef oldalon. Lassan alakult az ötlet, ami még az utolsó pillanatban is változott, az eredmény viszont tényleg fenséges lett. Az előkészítés mindössze fél órába telt, aztán amíg 1 órát sült a sütőben, addig elintéztük Vicussal a szokásos köröket.
Változtatások:
Először is nem volt itthon sima lencsém, csak sárga. Az is úgy lett, hogy a kedvenc bioboltomba mentem kb két hete vöröslencséért, amikor is közölték, hogy nincs, áremelés lesz, duplájába fog kerülni, nem tudják, mikor lesz megint. Ok, akkor nézzük ezt a sárga lencsét, biztos az is jó lehet valamire - gondoltam. Lencséből egyébként csak lencsekrémlevest szoktam főzni, a lencsefőzelék - bár nagyon szeretem - egyike azon ételeknek, amelyek a "pofon egyszerű, alapkaja, de még soha nem főztem" listámon vannak. (Jó lenne egy ilyen újévi fogadalom: végigfőzni ezt a listát.) Szoktam még kencét is csinálni belőle kenyérre, az is nagyon finom. De ahogy megláttam a receptet, alakulni kezdett a fejemben egy jó kis egytálétel sült csirkecombból és lencsés raguból, és akkor villant be, hogy van nekem a cataplana! Így alakult a dolog:

Hozzávalók:
4 egész csirkecomb
25 dkg sárga lencse
kb 5-7 dkg házi szalonna
1 nagy fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 kápiapaprika
1 sárgarépa
(A fenti kettő azért került bele, mert a hűtőben kornyadoztak, és gondoltam, ártani nem árt.)
1 doboz kolbászos sajtkrém
fél liter hús/zöldségalaplé (én most kockát használtam, mert gyorsan kellett)
olaj
só
bors

Elősütöttem a sózott-borsozott csirkecombokat, aztán félretettem őket. Ugyanabban az edényben pici olajon elindítottam a szalonnát, amikor kiengedte a zsírját, hozzáadtam az apróra vágott hagymát, dinszteltem. Hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát, a vékony csíkokra vágott paprikát és belereszeltem a sárgarépát. kicsit pirítottam, majd hozzáadtam a reggel beáztatott sárga lencsét (kb 4 órát ázott) és felöntöttem kb fél liter alaplével. Picit rottyantottam rajta, és ekkor került bele a kolbászos sajtkrém is. Kb 5 percig főzte, majd a lencsés ragut átkanalaztam a cataplanaba és a tetejére helyeztem a csirkecombokat. A cataplanat lezártam, majd előmelegített sütőben 1 órát sütöttem. Ilyen lett:


Persze az étel sima tepsiben, Pataki tálban is elkészíthető, csak nekem most könnyebb, gyorsabb, izgalmasabb volt a cataplana. Az ízek, zamatok megmaradtak, hiszen a hermetikus zárás miatt saját gőzben főtt az étel.
Nem utoljára használtam, az biztos.