Karfiol-csicseriborsó curry

Különös élmény, nagy ajándék felnőtt korban jóbarátra lelni. Legalábbis számomra mindenképpen. Ugyan nincs sok évnyi, sok tízévnyi átélt élmény, nincsenek közös barátok, emlékek. Talán éppen ezért, amikor emberi fejlődésünk egy adott szakaszában találkozunk, van lehetőségünk őszintén odatenni magunkat az új barátságban, hiszen nem raktuk egymást különböző skatulyákba az évek alatt.
Nagy hála van bennem, hogy az elmúlt időben több ilyen embert is kaptam ajándékba.
Egyikőjük holnap nagy útra indul. Testileg-lelkileg egyaránt. Őrá gondolva született a mai ebéd ötlete és kicsit én is elmerengtem az étel készítése közben annak szimbolikus vonatkozásain.
Hagymavágás - és sírás - közben arra gondoltam, hogy bizony szenvedéssel jár az, amikor az életünk alapjai meginognak, átrendeződnek. Az új születésének fájdalma megkerülhetetlen. Miközben a karfiolt szedtem rózsáira (milyen szép kifejezés!), eszembe jutott, hogy mennyi minden van, ami egészben túl nagy, ehetetlen, felfoghatatlan, kezelhetetlen. Részeire kell bontanunk ahhoz, hogy élvezni tudjuk, hogy be tudja tölteni küldetését (lásd önismeret). És mondhatnám tovább...hogy a fűszerből milyen kicsi is elég, s mégis az adja meg az étel karakterét. Hogy milyen sokat számít, hogy éppen megfelelőre puhuljon a zöldség, mennyire finom tud lenni akkor!

De nem akarom szaporítani a szót. Jó utat, kedves barátom! Kívánom, hogy nyitott szívvel találjon téged minden, ami utadon eléd jön!
(És hogy minél több indiai finomságot meg tudjál kóstolni! :)


Hozzávalók:

1 közepes fej vöröshagyma
1 csomag újhagyma
3 gerezd fokhagyma
2 tk curry fűszerkeverék
1 közepes fej karfiol
1 (kb 40 dkg-os) csicseriborsó konzerv
1 hámozott paradicsom konzerv
1 doboz kókusztej (nekem egy 400 gr-os konzervem volt)
só
bors
olaj

Pici olajon megdinszteltem a hagymát az újhagymával, pár perc után hozzáadtam a fokhagymát is. Amikor kezdett illatozni, beletettem a curryt és kb fél percig kevergettem, majd mehetett a karfiol, a csicseriborsó. Újabb 1 perc kevergetés után adtam hozzá a paradicsomkonzervet és a kókusztejet, sóztam, borsoztam és felforraltam. Utána levettem alatta a lángot és lassú tűzön kb 20-25 percig főztem, amíg a karfiol meg nem puhult. Így is kicsit roppanós lett, de éppen még nagyon finom. Én most barna rizzsel ettem, de tervezem, hogy legközelebb sütök hozzá naan kenyeret, az sem tűnik egy nagy mutatványnak.
Őszintén szólva nem vagyok egy nagy karfiolbarát... de ebben a formában a csicserivel nagyon-nagyon ízlett!

Sárga lencse másodszor...

... merthogy a tegnapi lencsés-csirkés egytálételbe nem tettem bele az összes beáztatott lencsémet, egy kevés kimaradt. Pont egy adagnyi, úgyhogy a hétköznapokon újra csak magának főző mama nekiállt sárga lencse főzeléket (sárgalencse főzeléket vagy sárga lencsefőzeléket:) főzni. Korábban a lencsefőzelék a menzán osztogatott barna egyveleget jelentette nekem, talán ezért nem is készült soha még a konyhámban klasszikus lencsefőzelék. Aztán amióta Stahl Judit Büntetlen örömök című könyvéből elkészítettem a currys lencsekrémlevest, azóta az én számban-fejemben ez a két íz összefonódott. Így a mai TÉNYLEG mindennel együtt félórás (az áztatást leszámítva) ebéd currys sárga lencse főzelék volt, hozzá pedig egy olyan feltétet készítettem, amely szintén szerepelt eddig a "pofon egyszerű, alapkaja, de soha nem főztem még" listán. Még egy pipa. S mivel a főzelékből is maradt egy kevéske, azt hiszem, felturbózva kencét csinálok este a vacsorához. Egyet fizet, hármat kap.

Hozzávalók a főzelékhez:
kb 15 dkg beáztatott sárga lencse
fél fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 kk currypor
só
bors
olaj

A vöröshagymát és a fokhagymát kis olajon megfonnyasztottam, hozzáadtam a curryt, kb 1 perc múlva a lencsét is, átkevergettem, majd felöntöttem anyi vízzel, hogy jól ellepje. Só-bors, és fedő alatt kb 10-15 perc alatt puhára főztem. Amikor megpuhult, kivettem az adag felét, összeturmixoltam és visszatettem a darabos lencséhez. Hagytam párat rottyanni (ezt a szót miért húzza alá a szerkesztő? annyira jó és szerintem annyira magyar...) és kész.

Amíg a lencse főtt, lereszeltem 3 közepesen kicsi krumplit, hozzáadtam egy tojást meg kb 1.5 ek lisztet, sót-borsot és evőkanállal egyet-egyet mertem a forró olajba. Lelapogattam és mindkét oldalát pirosra sütöttem a lepénykéknek. Ebből 6 db lett. Hogy én eddig miért nem csináltam ilyet?



És csak hogy csigázzam az érdeklődést: a következő recept és írás a sütőtökkel való rögös utamról, nem éppen zökkenőmentes kapcsolatomról és a békülés lehetséges módjairól szól majd.

Cataplana, avagy a lencse és a csirke házassága

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy nagyvárosban egy kedves leányzó, aki, mint sokan mások, sokáig várta a szőke herceget. Várakozás közben sokszor álmodozott arról, mi mindent fog majd készíteni jövendőbeli urának közös konyhájukban. Aztán amikor a herceg megérkezett, s összeházasodtak, közös életük első napjait az Öreg Kontinens határán, Portugáliában kezdték. Az ott töltött hét felejthetetlen volt! A rengeteg élmény között persze akadt gasztronómiai vonatkozású is; bár, ha ez a leányzó őszintén magába néz, be kell lássa, hogy akkor nem volt elájulva a portugál konyhától. Viszont az fel sem merült, hogy gasztronómiai emlék nélkül tér haza... egy szép napon betévedt egy konyhaboltba, ahol elámult a sok gyönyörű edény láttán. Különösen megfogta egy rézedény látványa, s mivel egy nászúton nincsenek lehetetlenek, hamar boldog tulajdonosa lett egy cataplananak. És fogadkozott, hogy mennyi finomságot főz majd ő benne hites urának.

Azóta közel 6 év telt el. A cataplanat egyetlen egyszer sem vettem elő, egészen a mai napig.

Már napokkal ezelőtt rábukkantam egy érdekesnek tűnő receptre a The Wednesday Chef oldalon. Lassan alakult az ötlet, ami még az utolsó pillanatban is változott, az eredmény viszont tényleg fenséges lett. Az előkészítés mindössze fél órába telt, aztán amíg 1 órát sült a sütőben, addig elintéztük Vicussal a szokásos köröket.
Változtatások:
Először is nem volt itthon sima lencsém, csak sárga. Az is úgy lett, hogy a kedvenc bioboltomba mentem kb két hete vöröslencséért, amikor is közölték, hogy nincs, áremelés lesz, duplájába fog kerülni, nem tudják, mikor lesz megint. Ok, akkor nézzük ezt a sárga lencsét, biztos az is jó lehet valamire - gondoltam. Lencséből egyébként csak lencsekrémlevest szoktam főzni, a lencsefőzelék - bár nagyon szeretem - egyike azon ételeknek, amelyek a "pofon egyszerű, alapkaja, de még soha nem főztem" listámon vannak. (Jó lenne egy ilyen újévi fogadalom: végigfőzni ezt a listát.) Szoktam még kencét is csinálni belőle kenyérre, az is nagyon finom. De ahogy megláttam a receptet, alakulni kezdett a fejemben egy jó kis egytálétel sült csirkecombból és lencsés raguból, és akkor villant be, hogy van nekem a cataplana! Így alakult a dolog:

Hozzávalók:
4 egész csirkecomb
25 dkg sárga lencse
kb 5-7 dkg házi szalonna
1 nagy fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 kápiapaprika
1 sárgarépa
(A fenti kettő azért került bele, mert a hűtőben kornyadoztak, és gondoltam, ártani nem árt.)
1 doboz kolbászos sajtkrém
fél liter hús/zöldségalaplé (én most kockát használtam, mert gyorsan kellett)
olaj
só
bors

Elősütöttem a sózott-borsozott csirkecombokat, aztán félretettem őket. Ugyanabban az edényben pici olajon elindítottam a szalonnát, amikor kiengedte a zsírját, hozzáadtam az apróra vágott hagymát, dinszteltem. Hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát, a vékony csíkokra vágott paprikát és belereszeltem a sárgarépát. kicsit pirítottam, majd hozzáadtam a reggel beáztatott sárga lencsét (kb 4 órát ázott) és felöntöttem kb fél liter alaplével. Picit rottyantottam rajta, és ekkor került bele a kolbászos sajtkrém is. Kb 5 percig főzte, majd a lencsés ragut átkanalaztam a cataplanaba és a tetejére helyeztem a csirkecombokat. A cataplanat lezártam, majd előmelegített sütőben 1 órát sütöttem. Ilyen lett:


Persze az étel sima tepsiben, Pataki tálban is elkészíthető, csak nekem most könnyebb, gyorsabb, izgalmasabb volt a cataplana. Az ízek, zamatok megmaradtak, hiszen a hermetikus zárás miatt saját gőzben főtt az étel.
Nem utoljára használtam, az biztos.