Batyus hús

Ajjajjajjajjjajjj... nagyon eltűntem, tudom. Téli pihenőre mentek a kreatív energiák, lassan ébredeznek a tavasszal együtt. Igazából, nagyon őszintén sok írnivalóm lett volna, csak valahogy kedvem nem volt. Nagyon összetett dolog, talán egyszer írok róla. Volna írnivalóm a másik blogra is, igyekszem ott is utolérni magamat.
Nagyon röviden:
- túl vagyunk életem legkeményebb telén, amit gyakorlatilag egy alig fűthető nyaralóban töltöttünk a Pilis oldalában. Azt hiszem, ezzel sok mindent elárultam. sokat fáztunk, de megtanultunk kandallót rakni, kevés dologgal jókat játszani, értékelni a meleg teát, az összebújást, szorosabb közösségbe kerültünk a természettel, barátokra leltünk és ami a legfontosabb, a kemény tél fényében azt hiszem, sokkal jobban értékeljük a gyönyörű tavaszt. Minden nap több levél pattan ki a rügy-állapotból, a hagymások szinte versenyre kelnek egymással és ontják az illatokat, színezik a tájat, kertet. Szívet vidámító látvány és hihetetlen öröm-energiákat ad, ahogy nap mint nap útnak indulva szembesülünk a természet éledésével és erejével.
Nekem is sok erőt ad és abban bízom, hogy azok a bizonyos kreatív erők, amelyek nagyon kikívánkoztak belőlem bő egy éve, amikor útjára indult ez a blog, utat találnak megint a tavaszi zsongásban.

Bucusom egy hete itthon, napokig magas láz, majd fülgyulladás, maradnak az egyszerű, gyors kaják megint. Napokig semmit nem evett, s amikor már kicsit kilátott a nyomorából, és megkérdeztem, mit enne, természetesen borsófőzeléket rendelt. Magamnak valami változatosabbat szerettem volna, így született a batyus hús ötlete. Párom hozott 5 szelet karajt és néhány alma is várta jobb sorsát, adta magát a mai ebéd.

Hozzávalók:

50 dkg sertéskaraj
2 nagy alma hámozva, magozva, vékony szeletekre vágva
só, bors
olívaolaj
valamilyen zsír, nekem liba volt itthon
pici fahéj és szegfűszeg

A karaj szeleteket megmostam, megszárítottam, majd a libazsíron elősütöttem, aranybarnára mindkét oldalát. Amíg sült, előkészítettem a batyukat. Alufóliából 5 nagyobb darabot téptem, szétterítettem, alulra pici olajat locsoltam, ráfektettem 2-3 vékony szelet almát. Erre pakoltam a sült húst, amit sóztam, borsoztam, majd a tetejére ismét almaszeletek kerültek. Ezekre csipet fahéjat és szegfűszeget szórtam és ismét olajat löttyintettem rá. A fólia széleit összekaptam és batyura tekertem. Forró sütőbe toltam a batyukat egy tepsin, amelyen feküdt néhány darab zöldség (padlizsán, répa és cukkini is, sóval, borssal, olívaolajjal keverve) és kb 40 percig sütöttem.

Sörös tarja

Sokféle módon kezdhetném ezt a posztot: írhatnék pl a sörhöz vagy a sertéshúshoz való viszonyomról. Vagy arról, milyen jó érzés, hogy az első igazi vasárnapunkon, amit az új helyünkön töltünk, sikerült valódi vasárnapi ebédet varázsolnom. És ez jó. Vagy arról, milyen fontos lenne lelassulni, gondosabban tervezni az életünket, mindennek megadni a módját, időt hagyni, nyitottabbá válni, befogadóvá mindazzal szemben, ami jön. Nem ragaszkodni a megszokotthoz, legalábbis nem minden áron.
Kezdődött azzal, hogy elindultam felfedező útra, felmérni a helyi bevásárlási lehetőségeket. Van príma magyar abc, kettő is egymástól 200 méterre, van piac (ez megér egy külön posztot), sütöde, zöldséges, és persze super. Mi kell még? Mindegyik helyen (a supert leszámítva persze) nagyon kedvesek az eladók, teljesítik az extra kéréseket is, tanácsot adnak.
Az első utam tehát a nagy magyar abc-be vezetett, ahol örömmel fedeztem fel, hogy szép a friss hús. Ugyan pulykanyak nem volt, volt viszont kacsanyaka, szárnytöve, abból jó kis leves lesz, gondoltam. És volt gyönyörű tarja - pedig én ritkán használom ezt a kifejezést sertéshúsra, valahogy nem komálom -, csontos, filé nincs. De a hentes győzköd, levágja nekem a csontos részt, jó lesz levesnek, a maradékot meg süssem egyben. Elindult a fantáziám.
Így hát tegnap este kivettem a tarját a mélyhűtőből, hogy reggelre felolvadjon. Reggeli után és indulás előtt pedig gyorsan megmostam, a csontos részt visszatettem a hűtőbe, sóból, borsból, fűszerekből keveréket készítettem és ebbe hempergettem a húst. Forró zsírban kicsit megpirítottam minden oldalát, majd beletettem egy mély öntöttvas tálba. Rákanalaztam még egy kevés zsírt, rádobtam kb 6 gerezd fokhagymát, négy fél paradicsomot, három babérlevelet és mivel más nem volt itthon, ráöntöttem egy bő fél doboz sört. Fedőt rá és mehetett is a kb 130 fokos sütőbe. Ez volt kb fél 10kor. Elindultunk, a húst otthagytam, hadd süldögéljen, gondoltam, délre finom ebéd lesz belőle.
De hogy ennyire!
Főtt barna rizst és kevés hagymás sült zöldséget ettünk hozzá a kacsaleves után.

Igazi vasárnapi ebéd volt. Lassan otthonra találunk.