Puliszka

Sütőtök, spenót, gomba, olajbogyó... puliszka. Mind olyan ételek, amelyeket sokáig nem szerettem, aztán jött egy pillanat, amikor szép lassan elkezdtek beférkőzni a konyhámba. A puliszka számomra olyan 'se íze se bűze' étel volt évekig. Hiába tettem bele sót, ízeket, egyedül sok-sok juhtúróval és tejföllel tudtam megenni. Sokat most sem variáltam vele, de valahogy ez a mostani egészen finomra sikeredett. Maradékok, házi termékek is kerültek bele, így olyan igazi "vidéki" ebéd hangulata volt, ahogy a párom mondta.

Hozzávalók:
25 dkg kukoricadarát háromszoros mennyiségű sós vízben 10 percig főztem, majd lefedve még 10 percig állni hagytam
2 fej lila hagymát felvágtam
kb 15 dkg húsos szalonnát apróra vágtam és zsírjára pirítottam
és még
25 dkg túrót
3 dl tejfölt használtam

A kész puliszkát egy tepsibe lapogattam, rámorzsoltam a túrót, a lilahagymát, a szalonnát, meglocsoltam tejföllel és a sörös tarja maradék szaftjával és előmelegített sütóben kb 20 percig sütöttem, amíg a teteje kicsit barnulni kezdett.
Másik kedvenc változatom a puliszkára a spenótos-juhtúrós, de Bucus miatt, aki rajong a mákos desszertekért, tervezek egy mákos-barackos édes változatot is a napokban.

Egyszerű túrós finomság

Könnyen összedobható túrós pohárdesszert. A hűtőben csak egy negyed kiló túró volt, kicsi joghurt, így jött az ötlet. Bucus az elején a bolti krémtúrót követelte (valamit biztosan elrontottam), de amikor sikerült meggyőznöm, hogy legalább kóstolja meg, sokkal finomabb, mint a bolti, akkor bizony nem volt már kérdéses a dolog. Győzött a hazai! A többi részt nem is kérte. (Máskor meg csak az kell, magában)

Hozzávalók 3 főnek:
25 dkg túró
1 pohár joghurt
méz ízlés szerint
vaníliarúd belseje
fél citrom leve

6 db csokis-zabos keksz

(esetleg kis reszelt csoki díszítésnek)

A fentiekből a keksz kivételével sima túrókrémet keverünk, majd kicis szuffléformákban vagy csészékben rétegezzük a keksszel: alulra kicis krém jön, utána egy összetört keksz,majd megint krém, keksz és a tetejére krém. Egy-két órára a hűtőbe küldtem pihenni, összeérni és a tálalás előtt reszeltem rá egy kis csokit.

Csokis rakott túrógombóc

Családunk egyik konyhai jelszava volt régen, hogy "ha nem sikerült, rakjuk le!" Sok mindent mentettünk meg vagy át ilyen módon (szétfolyt zabpelyhes kekszet, másnapos paprikás csirkét, sült zöldség maradékot, kőkemény mézeskalácsot március közepén...). Az eredetinél mindig mérföldekkel finomabb ételt varázsoltunk az asztalra, és bebizonyosodott, hogy nagyon jó stratégia étel-unalom, megszokás ellen.

A mai ebédünk egyszerű böjti húsmentes ételnek indult: paradicsomleves, túró gombóc.
Gyorsan megvan, mindenki megelégedhet: én nagyon szeretem a paradicsomlevest, Bucus a túrógombócot, Vicust is megkínálhatom a paradicsommal egy kis krumplival vegyítve... és biztosan marad a délután éhesen hazatérő családfőnek is. Igen ám, de egy ideje, mióta sima búzadara helyett tönkölydarát használok a főzéshez, valahogy a gombócok nem nagyon akarnak összeállni. Nem kutattam utána az okoknak, ha valakinek van tippje, írja meg, hogy miért viselkedik másképp a tönkölydara. Eddig mindig megoldottam valahogy: vagy egyszerűen csak nagyon lágy gombócok lettek, amit nem bántunk, mert úgy szeretjük, vagy, amikor annyira szétfőttek, hogy alig tudtam átszűrni a darás-túrós aprólékot a prézlibe...nos, akkor csak megettük úgy. Ízre ugyanaz, a formája meg... nem néztünk oda:) Eddig azt hittem, biztosan túl kevés darát teszek bele, így ma többet tettem, mint szoktam, de persze nem mértem, csak úgy érzésre. Tapintásra jónak tűnt, amikor kivettem a hűtőből, szép gombócokat lehetett formázni belőle, a túró sem tűnt el, csak amikor beleraktam őket a forró vízbe és feljöttek a felszínre, egy pillanat alatt szétestek. Megint. Ok, ok, én nem fogok ... , mit lehetne kezdeni ezzel? Bucust nagyon ráhangoltam már a gombócra, s mivel tudom, hogy a csokit is nagyon szereti, gondoltam, kedvezek neki... és akkor bevillant a szlogen. Meg az is, hogy van egy zacskó igazi vaníliás cukrom meg süthető csokipasztillám az Ázsia boltból múlt hétről. Begyújtottam a sütőt, már meg is volt a terv: a szétesett gombócokat összeforgatom a prézlivel, a felét belesimítom egy pici olajjal kikent magasfalú tepsibe, ráöntöm a vaníliás cukor felét, rászórom a csokipasztillák felét, utána megint túróbigyó, cukor, csoki és a végén rákentem egy nagy doboz tejfölt. Kb 25 percig sült a melegedő sütőben, csak annyira, hogy összeérjen, a csoki olvadni kezdjen, picit megpiruljon a széle.



Hááát... Mit mondjak? Jobb, mint az eredeti!



A gombóc 50 dkg túróból készült.