Amikor már kb 200%-ban vagyok anya, aki egy hete ápolja az elhagyatott, bágyadt bronhitisszel küzdő majd' 11 hónaposát és a szintén nagyon beteg, de mivel láza nincs, betegnek egyáltalán nem látszó, teli energiával, ketrecbe zárt oroszlán módjára itthon keringő 3.5 évesét...na, akkor egy idő után besokallok! Ma jött el ez a nap. Egy hete szinte sehol nem voltam, csak szavazni (még jó, hogy nem ragyogó napsütésben kell itthon tölteni ezeket a napokat!), ma viszont vissza kellett vinnem a kisbetegeket a doki nénihez és mivel mindenünk kifogyott, eldöntöttem, hogy ennyit kibírnak, ők is alkalmazkodhatnak kicsit hozzám, ez jár nekem, jól bevásárolunk a piacon és fittyet hányva a helyzetre, fantasztikus ebédet fogok készíteni. És láss csodát, így is történt!
Az ebéd alapötletét
ez a recept adta. Aztán jöttek a módosítások... A pestot magam csináltam, de nem a klasszikus változatot, hanem - lévén tombol a szezon - medvehagymából, kesudióval, grana padano sajttal.
A zöldspárga maradt: megint egy zöldség, amellyel évekig szelídültünk egymáshoz. A külleme mindig is valahogy ámulatba ejtett , s bár még mindig kicsit furcsa érzés, amikor puhára párolva is roppan a fogam alatt, de azt hiszem, megszerettem. Különösen, miután az említett receptben végre megleltem a spárgatisztítás titkát: nem levágni kell a végeket, ahogy eddig én tettem (és mindig volt egy kis rész, ami szálkás, ehetetlen maradt), hanem az alsó harmada felé egyszerűen el kell törni, mint egy faágat és ott fog törni, ahonnan a fej felé már csak a finom rész marad. Ma kipróbáltam, működött! (Én kislány módjára tudok örülni az ilyen apró tudásoknak, pedig, gondolom, mindenki más évek óta így tisztítja a spárgát. Nem baj, úgyis az élethosszig tartó tanulás híve, gyakorlója vagyok...)
Annyit módosítottam még, hogy baconszalonnába tekertem a töltött csirkemell filéket, úgy sütöttem.
S mivel van a csirkemelleken az a kicsi rész, tudjátok, amit mindig le szoktunk vágni, raguba, pörköltbe jó, de amikor töltött csirkemellet szeretnék, akkor feleslegesnek tűnik... nos, maradt kicsi a vajban párolt spárgából, maradt egy szál bacon, a 4 fél csirkemell "felesleges" részei megtisztogatva, meg rengeteg pesto, tegnapról főzőtejszín... Ezeket összepirítottam, pároltam, a tejszínnel a végén felöntöttem és lett egy bónusz adag, fantasztikus ízű ebéd.
Hozzávalók a pestohoz:
1 csokor medvehagyma
10 dkg kesudió
kb 5 dkg grana padano sajt
kb 5-6 evőkanál olívaolaj
3 duci gerezd fokhagyma
só, bors
A kesudiót száraz teflonserpenyőben kicsit megpirítottam, majd beletettem a turmixgépbe. A megmosott medvehagymát belevágtam, belereszeltem a sajtot, hozzádobtam a megtisztított fokhagymát, sóztam, borsoztam és rálocsoltam az olajat - érzéssel, pontosan nem tudom, mennyi volt, utána is adagoltam kicsit hozzá, ahogy láttam, mennyit igényel. A turmixgéppel összeturmixoltam.
A spárgához:
1 csomag zöldspárga
1 ek vaj
1 ek olaj
só, bors
Az olaj és a vaj keverékén kb 5 percig pároltam a megtisztított, kb 3-4 cm-es darabokra vágott spárgát, sóztam, borsoztam.
Kell még:
4 fél csirkemell filé (kb 70 dkg)
20 dkg bacon szalonna
olaj
Közben megtisztítottam 4 csirkemell felet, a kicsi részeket levágtam róla és félretettem. A felekbe zsebet vágtam, belülről bekenten a pestoval, beletettem 1-2 ek előpárolt spárgát, majd mindegyikre rátekertem 2-2 szelet bacont és pici olajon mindkét oldalukat megsütöttem. Kicsit fedő alatt is pároltam, hogy a hús tényleg megpuhuljon és benne a spárga is.
A maradék csirkedarabokat pedig megtisztogattam, kis falatkákra vágtam, hozzákevertem a spárgához, újra alágyújtottam és együtt pároltam őket az egy szál maradék baconnel együtt. Pár perc múlva tettem hozzá 2 tk pestot és ismét pár perc után, a főzés legvégén kb 1 dl főzőtejszínt. Még rottyantottam rajta egyet-kettőt és kész. (szerintem a tejszínes spárgás szósz csirke nélkül is fantasztikus, csak a pestoval mondjuk tésztára, majd kipróbálom.)
Köretnek wokban sütöttem zöldségeket - brokkoli, padlizsán és cukkini kerül most bele, pici só, pici olívaolaj.
(Ahogy így elolvasom a dolgot, lendületesnek, frappánsnak tűnik... persze az is, de a konyhámba most senkit nem hívnék vendégségbe, csak azt, aki megbocsátja nekem, hogy hadiállapotok uralkodnak... Ugye, mindenkinél, aki két kicsi gyerekkel viszi az életét, ápol, éjszakázik, vigasztal, puszilgat, lecsendesít, tisztába rak testet-lelket... Ugye mindenkinél van legalább néha és legalább egy kicsi rendetlenség a konyhában?)