Különös élmény, nagy ajándék felnőtt korban jóbarátra lelni. Legalábbis számomra mindenképpen. Ugyan nincs sok évnyi, sok tízévnyi átélt élmény, nincsenek közös barátok, emlékek. Talán éppen ezért, amikor emberi fejlődésünk egy adott szakaszában találkozunk, van lehetőségünk őszintén odatenni magunkat az új barátságban, hiszen nem raktuk egymást különböző skatulyákba az évek alatt.Nagy hála van bennem, hogy az elmúlt időben több ilyen embert is kaptam ajándékba.
Egyikőjük holnap nagy útra indul. Testileg-lelkileg egyaránt. Őrá gondolva született a mai ebéd ötlete és kicsit én is elmerengtem az étel készítése közben annak szimbolikus vonatkozásain.
Hagymavágás - és sírás - közben arra gondoltam, hogy bizony szenvedéssel jár az, amikor az életünk alapjai meginognak, átrendeződnek. Az új születésének fájdalma megkerülhetetlen. Miközben a karfiolt szedtem rózsáira (milyen szép kifejezés!), eszembe jutott, hogy mennyi minden van, ami egészben túl nagy, ehetetlen, felfoghatatlan, kezelhetetlen. Részeire kell bontanunk ahhoz, hogy élvezni tudjuk, hogy be tudja tölteni küldetését (lásd önismeret). És mondhatnám tovább...hogy a fűszerből milyen kicsi is elég, s mégis az adja meg az étel karakterét. Hogy milyen sokat számít, hogy éppen megfelelőre puhuljon a zöldség, mennyire finom tud lenni akkor!
De nem akarom szaporítani a szót. Jó utat, kedves barátom! Kívánom, hogy nyitott szívvel találjon téged minden, ami utadon eléd jön!
(És hogy minél több indiai finomságot meg tudjál kóstolni! :)
Hozzávalók:
1 közepes fej vöröshagyma
1 csomag újhagyma
3 gerezd fokhagyma
2 tk curry fűszerkeverék
1 közepes fej karfiol
1 (kb 40 dkg-os) csicseriborsó konzerv
1 hámozott paradicsom konzerv
1 doboz kókusztej (nekem egy 400 gr-os konzervem volt)
só
bors
olaj
Pici olajon megdinszteltem a hagymát az újhagymával, pár perc után hozzáadtam a fokhagymát is. Amikor kezdett illatozni, beletettem a curryt és kb fél percig kevergettem, majd mehetett a karfiol, a csicseriborsó. Újabb 1 perc kevergetés után adtam hozzá a paradicsomkonzervet és a kókusztejet, sóztam, borsoztam és felforraltam. Utána levettem alatta a lángot és lassú tűzön kb 20-25 percig főztem, amíg a karfiol meg nem puhult. Így is kicsit roppanós lett, de éppen még nagyon finom. Én most barna rizzsel ettem, de tervezem, hogy legközelebb sütök hozzá naan kenyeret, az sem tűnik egy nagy mutatványnak.
Őszintén szólva nem vagyok egy nagy karfiolbarát... de ebben a formában a csicserivel nagyon-nagyon ízlett!
4 megjegyzés:
huhhh
kösz : )
sokadszorra is meghatódva
a
Mióta olvastam, amit írtál, azóta vágytam, hogy megcsináljam... Tegnap még a kókusztejet is beszereztem. Nagyon finom lett! Ahogy készítettem, ti motoszkáltatok bennem... A soraid az új barátokról, az elmenőről... és nagyon hálás vagyok. Ebben az ebédben most velem vagytok mind a ketten. És egy kicsit India is...
Köszönöm, hogy vagytok!
Úgy örülök, hogy jól sikerült! szerintem is állati jó, nagyon egyszerű! Egyre több indiai kajára vágyom, jön még több is!
Két dolgot mondanók...
Először is, nemrég én is csináltam valami hasonlót (az alapötletet egy színes vega-szakácskönyvből vettem, ami kivételesen jófajta, ugyibár böjtidő, meg minden), és bulgurt csináltam hozzá, ami amúgy minden keleti (meg nem-keleti) dologhoz nagyon finom. Próbáld majd ki azzal.
Másfelől meg nagyon megindító, ahogy ideiglenesen eltávozott barátunkat megkönnyezed főzés közben, mert arra gondolhatok, hogy hasonló esetben én is eszedbe jutnék. Ami meg őt illeti, nehéz élethelyzetében kis irigylésreméltó adalék, hogy most egy hónapig a dhal-bat-tarkari bűvöletében élhet. No comment... ;-)
Megjegyzés küldése