Almás pitepie

Amikor pár napja a Good Food oldalát nézegettem, észrevettem, hogy erre a hétre hirdették meg a "pite hetét", sok jó édes és sós piterecepttel. Akkor elterveztem, hogy a vasárnapi vendégeknek klasszikus angol almáspitét készítek vaníliamártással; és egyben jó okom kerekedett arra, hogy végre vegyek egy klasszikus angol piteformát. Már régóta vágytam rá, és a piac felső szintjén lévő konyhaboltban jó áron lehetett kapni. Elballagtam, boldogan jöttem haza vele és bújni kezdtem az autentikus forrásokat: Jamie, Delia Smith a neten, a Good Food oldala. És megintcsak rájöttem, hogy ez milyen egyszerű. Sokmindennel vagyok így mostanában: rájövök, hogy sokszor túl nagy faksznit csinálok olyan dolgokból - nem csak az étkezés területén -, amik egyébként egyszerűek lennének. Esetleg picit jobban kell elterveznem a napot, jobban, időben észnél kell lenni és akkor könnyen változatosabbá tehetem az étkezésünket és örömtelibbé az életünket.
Nézegettem, keresgéltem és Jamie új könyvéből (Jamie természetesen) vettem végül az alaptésztát:

500 gr sima liszt
100 gr porcukor
250 gr hideg vaj apró kockákra vágva
1 citrom reszelt héja
2 tojás egészben felverve
kevés tej (én Bucus tejalergiája miatt hideg vízzel helyettesítettem)

A lisztet a cukorral leszitálom, a vajjal összemorzsolom, majd hozzáadom a két tojást és kevés hideg folyadékkal, gyors mozdulatokkal összegyúrom a tésztát. Sokáig nem szabad gyúrni, akkor nem lesz jó omlós. Fóliába tekerem és minimum fél órára a hűtőbe küldöm.

A tölteléke most nálunk így nézett ki:

Bő 1 kg almát meghámoztunk és kisebb darabokra vágtunk (nem baj, ha nem szabályos, sőt!). Kb 5-7 dkg vajat és 10 dkg barna cukrot megolvasztottunk a serpenyőben, amikor a vaj megolvadt, rádobtuk az almát, hozzácsavartuk a citrom levét és még kb 10 dkg aszalt sárgabarackot is beletettünk. Mazsola nem volt, a fiúk nem is annyira szeretik sütibe, maradt a barack, de bármilyen gyümölccsel lehet variálni (Jamienél szeder van, de lehetne körével, áfonyával, és persze mindenféle nyári gyümölccsel majd). Tettem még hozzá egy kevés mézeskalács fűszerkeveréket és kb 15 perc alatt puhára pároltam.

A tésztát kettéosztottam, mindkettőt kb szűk 1 cm-re nyújtottam ki, az egyikkel kibéleltem a kivajazott piteformát, belekanalaztam a gyümölcsöt, rátettem a másik réteg tésztát, rányomkodtam, a széleit behajtogattam, a tetejét megkentem egy kis tojással és megszórtam egy pici cukorral. Előmelegített 180 fokos sütőben kb 50 percig sütöttük, amíg aranybarna nem lett a teteje. Vaníliaöntettel ettük, nagyon jó volt! Az előkészítése összesen kb 20-25 percet vett igénybe, de ami a legnagyobb büszkeségem, hogy Bucus annyira ügyesen segít már a konyhában, hogy ő maga morzsolta a lisztet a vajjal a tésztánál, teljesen egyedül, nekem utólag sem kellett hozzányúlnom! Igazi őstehetség:) !


Ja! És hogy pite vagy pie? Barátaink jót mosolyogtak, amikor büszkén mondtam, hogy én bizony apple pie-t sütöttem nekik, hogy akkor most ez miért is nem pite? Merthogy kiderült, hogy a pitetészta is ugyanez, vagy nagyon hasonló, de mégis. Nekem a magyar almás pite és az angol apple pie nem ugyanaz, mégha a hozzávalók meg is egyeznek. Mint ahogy más az eső illata, máshogy süt a nap, más színe van a fűnek és az égnek ott és itt. Nem jobb, nem rosszabb, de más. És én ezt a mást...ezt nagyon élvezem.
Úgyhogy ez marad pie, azt tudom, jól, a magyar pitében még van mit fejlődnöm.