Ahány ház, annyiféle gyümölcssaláta. Évszaktól, helyszíntől függően rengeteg változata létezik, de sokszor nekem macerás mindent hámozni, pucolni, vágni, ezért inkább csak úgy, simán esszük a gyümölcsöt. Amikor viszont rászánom magam a fenti műveletekre, a végeredményt kanalazva mindig megállapítjuk, hogy mennyivel finomabbak így együtt, magokkal, lével, mint külön-külön.
Így aztán most, tél vége felé üde frissességet hozott a mindennapi gyümölcsözések helyett a mai saláta.
Azonban ahogy hámoztam, vágtam a gyümölcsöket (3 banán, 1 abate körte, 2 alma, 1 narancs, fél grapefruit, 2 mandarin), elgondoltam, milyen jó lenne benne valami piros is. Meggybefőttem nincs, fagyasztott piros bogyós sincs, akkor marad így. Aztán jött a hirtelen ötlet: most lett kész a cseresznyeteám, mi lenne, ha abból öntenék rá? Sőt, abba áztatnám a 10 dkg aranymazsolát és úgy tenném a salátához? Szuper! És amíg a mazsola ázott, kb 5 dkg kesudiót és 10 dkg diót tettem a tűzre, hogy kicsit megpiruljon. Közben Vicus harmadszor is feltakarította a konyhát, rettenetesen élvezi, hogy mozoghat, kúszhat-mászhat, egyre több figyelmet igényel. Így esett, hogy a magok kicsit ugyan túlpirultak (nem lehet minden tökéletes), de a gyümölcstea-fürdőben megpuhult mazsolákkal és a teával nagyon finom saláta kerekedett.
Vajas rózsakalács
2 hete
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése