K mint képek, Kriszta, köszönöm!

Pár hete írtam arról, hogy mennyire nehéz megtalálni azt a bizonyos blogsablont, amit aztán szívesen nézek sokáig, naponta, ami tényleg kifejezi azt, amiért én ezt az egészet elkezdtem, ami nem csak azt fejezi ki, hanem engem magamat és mindazt, amit szeretek: főzést, ételeket, írást, gondolkodást, szépséget, ízlést, egyszerűséget. Amikor sokórányi keresés és kb 5-6szoros sabloncsere után is úgy nyitottam ki a blogomat, hogy jajj...ez nem igazán tetszik, akkor döntöttem úgy, hogy most egy ideig szünetet tartok. Keresek valami nagyon egyszerűt és annál maradok amíg szembe nem jön valami igazán "fogamra való".
A csapongást páran végigkövették, köztük Kriszta is. Az egyik felnőttkori barátom, az egyik legújabb. Nem kell sokat beszélnünk ahhoz, hogy sok mindent értsünk egymásból, ugyanakkor jó sok mindent átbeszélni, amiben meg különbözőek vagyunk. A különbözőségek nem félelmet keltők, nem rejtőzködésre, visszahúzódásra ösztönzők, hanem pont ellenkezőleg, építőek, bizalmat erősítőek. Fantasztikus ezt tapasztalni, nagyon hálás vagyok érte.
Szóval valahogy tudtam, éreztem, hogy Kriszta jól rajzol. Erről ugyan nem esett szó, de ő egyszerűen olyan. És megkértem, hogy próbáljuk már meg, rajzoljon nekem valamit, ami esetleg állhatna a blog hátterében. Ennek eredményeként születtek meg a tündéri rajzok, egyszerűen beleszerettem! Remélem, a kedves olvasóknak is tetszik, javasoltam Krisztának, hogy ha jelen hivatását megunná és váltani akarna, akkor illusztrátorként biztosan jól keresne! Vagy majd én írom a szakácskönyvet, ő meg illusztrál! :))
A méretezésen, elrendezésen még dolgozunk, addig ilyen nagyban gyönyörködhet minden erre tévedő nem csak kenyérben, hanem minden másban, ami konyha...
Kriszta! KÖSZÖNÖM!