Egyszerű finomság, fél nap alatt eltűnt, mindenkinek nagyon ízlett.
Hozzávalók:
25 dkg vegyes reszelt sajt (edami, füstölt, trapista volt nálam)
5-7 dkg puha vaj
2 tojás
fél tk szódabikarbóna
3 ek őrölt tökmag
3 ek őrölt lenmag
A vajat a tojással elkeverjük és hozzáadjuk a többi hozzávalót is. Kétféleképpen lehet sütni:
1. szilikonos muffinformába tettem egy-egy szűk evőkanálnyit, így kb 20-22 db lesz.
2. sütőpapírra rakosgattam egymás mellé 1-1 evőkanálnyi kupacokat.
Előmelegített 180 fokos sütőben 10-15 perc alatt aranybarnára sütjük.
Recent Posts
szerda, április 28, 2010
Eltűntem...megjöttem - életmód 3
Bocs, kicsit eltűntem. Sok dolog foglalkoztat mostanában és ezek elviszik az erőmet, főzni, konyhában alkotni nem sok marad. Sajnos. Persze, ami foglalkoztat, az is a főzésről, evésről, táplálkozásról, életről szól, csak most kicsit máshogy. Életemben, főleg, mióta gyerekek vannak, újra és újra előjön a mi az igazán jó, mivel szolgálom tényleg az egészségünket kérdéskör. Honnan tudom meg, ki ad erre vonatkozóan hiteles infot, támogatást. Nagyon sok az ellentmondás, téves információ, megtévesztés és egyre inkább látom, mennyi minden megszokás kérdése is. Pozitív és negatív irányban egyaránt.
Az életmódváltásommal kapcsolatban gyűlik egy csomó érdekes tapasztalat, az egyik az, hogy mennyire ismerem én a saját testem jelzéseit. Mennyire eltávolodtam a szükségestől, elégségestől, attól az érzékenységtől, amellyel azonnal tudom, mi a jó és mi nem, mert hogy jelez a test. Egyértelmű jelzéseket ad. Itt vannak pl a pékáruk. Már korábban megfigyeltem,hogy engem bizony eléggé fújnak, elnehezülök tőlük, inkáb vízszintes pozícióba kívánkozom elfogyasztásuk után, nemhogy még esetleg energikusnak is érezném magamat. De valahogy a szokás tényleg nagyon nagy úr (jó lenne azt írni, hogy volt!). Vagy a zöldség-gyümölcs kérdése. Eddig azt hittem, hogy sokat eszünk belőle, most azt látom, hogy lehet az eddiginél jóval többet, okosabban és hihetetlen hatása van. Pl az, hogy van energiám. Sokszor még este 10kor is, pedig én nem vagyok egy bagoly típus, erős pszichés hatásokkal együtt jár, tudom, de amikor mindkét gyerek elaludt végre, akkor mintha megnyomnák bennem a "mostmár szabad fáradtnak lenni" gombot és eleresztem magam, azonnal el tudnék aludni, ülve is. Úgy tapasztalatom, hogy az elmúlt pár hétben ez változott. A napi 3 étkezést persze nem mindig tudom tartani, legtöbbször pszichés okokból nem, de azon vagyok, hogy ez az arány egyre jobb legyen. Aztán azt is tudom, menynire sokat számít az utolsó étkezés időpontja. Pár óra akár fél-egy kg különbséget is okozhat a másnapi mérlegelésnél. Döbbenetes! Akor ha rendszeresen későn vacsizok, az bizony meglátszik, nem is kicsit. Szóval ilyen tapasztalatok birtokában azért azt hiszem, valami alapvetően megváltozott. Mindig a fülemben cseng a gondolat, hogy a lelki oldal is mennyire fontos, a módja, hogyanja az étkezésnek, az azzal való foglalkozásnak.
Nemrég kezembe került Szendi Gábor új könyve a nyugati életmód és a civilizációs betegségek közötti összefüggésekről. Sok érdekes gondolat van benne, megrázó belegondolni, hogy mind a gyógyszeripar, mind az élelmiszeripar területén micsoda pénzek vannak, micsoda működések, érdekek lehetnek a háttérben, ami miatt a nyugati világ arra tart, amerre. Nyilván nem csak a táplálkozásról van itt szó (bár SZ.G. erre koncentrál), hanem sok összetevője van ennek a kérdésnek: mozgás, mentális-lelki egészség, stressz, környezetszennyezés... Bár egyre több szó esik ezekről, még mindig úgy érzem, homályban tapogatózás folyik és valakik szándékosan nem kapcsolnak villanyt.
Mit gondoltok?
Az életmódváltásommal kapcsolatban gyűlik egy csomó érdekes tapasztalat, az egyik az, hogy mennyire ismerem én a saját testem jelzéseit. Mennyire eltávolodtam a szükségestől, elégségestől, attól az érzékenységtől, amellyel azonnal tudom, mi a jó és mi nem, mert hogy jelez a test. Egyértelmű jelzéseket ad. Itt vannak pl a pékáruk. Már korábban megfigyeltem,hogy engem bizony eléggé fújnak, elnehezülök tőlük, inkáb vízszintes pozícióba kívánkozom elfogyasztásuk után, nemhogy még esetleg energikusnak is érezném magamat. De valahogy a szokás tényleg nagyon nagy úr (jó lenne azt írni, hogy volt!). Vagy a zöldség-gyümölcs kérdése. Eddig azt hittem, hogy sokat eszünk belőle, most azt látom, hogy lehet az eddiginél jóval többet, okosabban és hihetetlen hatása van. Pl az, hogy van energiám. Sokszor még este 10kor is, pedig én nem vagyok egy bagoly típus, erős pszichés hatásokkal együtt jár, tudom, de amikor mindkét gyerek elaludt végre, akkor mintha megnyomnák bennem a "mostmár szabad fáradtnak lenni" gombot és eleresztem magam, azonnal el tudnék aludni, ülve is. Úgy tapasztalatom, hogy az elmúlt pár hétben ez változott. A napi 3 étkezést persze nem mindig tudom tartani, legtöbbször pszichés okokból nem, de azon vagyok, hogy ez az arány egyre jobb legyen. Aztán azt is tudom, menynire sokat számít az utolsó étkezés időpontja. Pár óra akár fél-egy kg különbséget is okozhat a másnapi mérlegelésnél. Döbbenetes! Akor ha rendszeresen későn vacsizok, az bizony meglátszik, nem is kicsit. Szóval ilyen tapasztalatok birtokában azért azt hiszem, valami alapvetően megváltozott. Mindig a fülemben cseng a gondolat, hogy a lelki oldal is mennyire fontos, a módja, hogyanja az étkezésnek, az azzal való foglalkozásnak.
Nemrég kezembe került Szendi Gábor új könyve a nyugati életmód és a civilizációs betegségek közötti összefüggésekről. Sok érdekes gondolat van benne, megrázó belegondolni, hogy mind a gyógyszeripar, mind az élelmiszeripar területén micsoda pénzek vannak, micsoda működések, érdekek lehetnek a háttérben, ami miatt a nyugati világ arra tart, amerre. Nyilván nem csak a táplálkozásról van itt szó (bár SZ.G. erre koncentrál), hanem sok összetevője van ennek a kérdésnek: mozgás, mentális-lelki egészség, stressz, környezetszennyezés... Bár egyre több szó esik ezekről, még mindig úgy érzem, homályban tapogatózás folyik és valakik szándékosan nem kapcsolnak villanyt.
Mit gondoltok?
hétfő, április 19, 2010
Könnyű-ütős csoki mousse
Néha megajándékozom magamat valamivel, csak úgy. Azért legtöbbször még keresek valami okot rá (gyakorlatolag minden lehet jó ok egy kis kényeztetésre), legutóbb az volt, hogy a betegségekkel jócskán terhelt két hét véget ért, és én hős anyaként végigcsináltam. Idegrendszerem kicsit megtépázva, nagy belső igényem lenne egy kis magánidőre, ez sajnos nehezen jön össze. De addig is, amíg nagyobbak lesznek a gyerekek, amíg Vicus már nem fog szopizni, addig is el-elcsenek olykor egy órát magamnak és elmegyek ide-oda... nyálat csorgatni.
Két-három hetente G-hez megyek, aki átmasszíroz, kiropogtat, helyrerak, közel a MOM-hoz, így adta magát, hogy hazafelé bementem kicsit körülnézni. Még a múltkor fedeztem fel a Butlers nevű üzletet, órákig tudnék itt bolyongani és persze sok pénzt is itt tudnék hagyni, de már a látvány is gyönyörködtető. Itt kezdtem, nem vettem semmit, mert elhatároztam, hogy a legalsó részben lévő újságosnál bizony veszek magamnak pár külföldi főzőújságot. Így tértem haza egy májusi Good Food magazinnal, sok részletben azóta órák hosszat lapozgattam már, bejelölgettem az ígéretesnek tűnő recepteket is. Ez volt az egyik, Angela Nilsen receptje. Megpróbálta az igen kalóriadús csoki mousse receptjét alak-barátabbá tenni. Pár apró változtatást tettem az ő receptjén is, én így készítettem:
Hozzávalók:
10 dkg 70 %os étcsoki
pici vaníliaaroma
2 tojásfehérje
1 ek valódi vaníliáscukor
fél doboz Philadelphia light krémsajt (eredetileg 5 dkg görög joghurt, nekem az nem votl itthon, ezért maradt a krémsajt)
esetleg málna/narancs díszítéshez
A csokit vízgőz fölött olvasztom a vaníliával együtt, amikor felolvadt, hozzákeverek 2-3 ek forró vizet, leveszem a tűzről és félre teszem hűlni. Hozzákeverem a krémsajtot is. A fehérjéket elkezdem felverni, amikor lágy hab, hozzáadom a vaníliáscukrot és kemény habbá verem. Először a hab 1/3-át keverem óvatosan a csokis keverékhez, amikor már egyenletes a krém, beleforgatom a maradék habot is. Az így kapott krémet én 3 részre osztottam, és a hűtőbe tettem. Minimum 3-4 óra hűtést igényel, de még jobb, ha egy éjszaka hűtés után fogyasztjuk csak.
Hűtőben 2 napig áll el.
Egy adag - 4 esetén - kb 160 kcal-t tartalmaz.
Két-három hetente G-hez megyek, aki átmasszíroz, kiropogtat, helyrerak, közel a MOM-hoz, így adta magát, hogy hazafelé bementem kicsit körülnézni. Még a múltkor fedeztem fel a Butlers nevű üzletet, órákig tudnék itt bolyongani és persze sok pénzt is itt tudnék hagyni, de már a látvány is gyönyörködtető. Itt kezdtem, nem vettem semmit, mert elhatároztam, hogy a legalsó részben lévő újságosnál bizony veszek magamnak pár külföldi főzőújságot. Így tértem haza egy májusi Good Food magazinnal, sok részletben azóta órák hosszat lapozgattam már, bejelölgettem az ígéretesnek tűnő recepteket is. Ez volt az egyik, Angela Nilsen receptje. Megpróbálta az igen kalóriadús csoki mousse receptjét alak-barátabbá tenni. Pár apró változtatást tettem az ő receptjén is, én így készítettem:
Hozzávalók:
10 dkg 70 %os étcsoki
pici vaníliaaroma
2 tojásfehérje
1 ek valódi vaníliáscukor
fél doboz Philadelphia light krémsajt (eredetileg 5 dkg görög joghurt, nekem az nem votl itthon, ezért maradt a krémsajt)
esetleg málna/narancs díszítéshez
A csokit vízgőz fölött olvasztom a vaníliával együtt, amikor felolvadt, hozzákeverek 2-3 ek forró vizet, leveszem a tűzről és félre teszem hűlni. Hozzákeverem a krémsajtot is. A fehérjéket elkezdem felverni, amikor lágy hab, hozzáadom a vaníliáscukrot és kemény habbá verem. Először a hab 1/3-át keverem óvatosan a csokis keverékhez, amikor már egyenletes a krém, beleforgatom a maradék habot is. Az így kapott krémet én 3 részre osztottam, és a hűtőbe tettem. Minimum 3-4 óra hűtést igényel, de még jobb, ha egy éjszaka hűtés után fogyasztjuk csak.
Hűtőben 2 napig áll el.
Egy adag - 4 esetén - kb 160 kcal-t tartalmaz.
vasárnap, április 18, 2010
Afrikai harcsa a Balatonnál
Van egy telkünk a Balatonnál. Nem túl nagy telek, picike faházzal, a város (!) legszélén, utánunk még egy utca és az erdő... Csönd, nyugalom, madárfütty, pár gyümölcsfa: gyereknek-felnőttnek egyaránt paradicsom. Ezzel együtt valahogy minden évben újra meg kell barátkoznom a "mostantól rendszeresen megyünk a Balatonra" gondolatával. Amikor kezd kicsit jobb idő lenni, a párom már hét elején mondogatja, hogy milyen időt jeleznek a hétvégére és akkor "ugye lemegyünk?" Akár egy napra is érdemes, kb 50 perc alatt ott vagyunk, a két kicsivel ez még jól bírható távolság. Kicsit lusta és rugalmatlan természetem miatt azonban az első reakcióm ezekre a tavaszi lelkesedésekre mindig a szájhúzogatás. Először látom az útban a feladatot és a nehézségeket: pakolás, élelmezés megoldása (a környék nem egy gasztroparadicsom), ki mikor, hogy alszik, mennyire lesz hideg, hogy érünk haza... Egyszóval nem tudok neki felhőtlenül örülni. Sajnos. Ez így van, mióta gyerekeink vannak. Viszont amióta érzékelek némi változást magamban, ehhez a témához is megpróbálok kicsit másképp közelíteni. Döbbenetes, hogy mennyire hajlamos vagyok először a problémát látni és nem az örömöket!
Így indult a tegnapi napunk is, a már-már szokásos feszkóval. Aztán mélyen magamba néztem és elszégyelltem magamat. A család férfitagjai óriási lelkesedéssel készülődnek, Bucus alaposan megfontolja, hogy mit pakoljon a nagy útra, én meg itt nyavalygok? Nem tehetem meg velük, hogy nem próbálom megtalálni a magam számára is az örömöket ebben! Igenis, örülni fogok neki, velük lelkesedni, boldogan fogok friss levegőt szívni és a többi meg majd lesz valahogy. Az a fura, hogy amint nem hagytam, hogy belesüppedjek az önsajnálatba, tényleg elkezdett oszladoznia fejemben az aggódás felhője és helyére költözött egy pici lelkesedés. Az előre eltervezett harcsapaprikásnak valókat becsomagoltam és végül vidáman utaztunk az autóban a gyönyörű napsütésben. Ez volt a második idei napunk a telken: várt még ránk a víz visszaállítása, a tűzhely kihozatala... és a fűnyíró vajon működik? Megérkeztünk, a cseresznye és meggyfák virágba borulva, az orgona tele bimbókkal, a kapuban különleges fehér virágok fogadnak, madárcsicsergés mindenütt. A vizet beindítottuk, az üres gázpalack helyett találtunk egy másikat, amivel meg tudtam főzni az ebédet, és megvolt az első fűnyírás is. Csodás nap volt, még a kettővel arrébb órákon át (délután 2-5ig) robotoló, rendkívűl hangos fűnyíró sem tudta elvenni a kedvünket.
Az ebédünk pedig így alakult (nem tudom, miért van, hogy a friss levegőn minden sokkal finomabb!):
Tejfölös harcsapaprikás afrikai harcsából
Hozzávalók:
kb 80 dkg afrikai harcsa filé
1 nagy fej vöröshagyma
2-3 tk pirospaprika
1 kis doboz tejföl
1 csokor petrezselyem
só, bors
olaj
Az apróra vágott hagymát pici olajon megfonnyasztom, majd rádobom a piros paprikát, összeforgatom, mehet is a letisztított, kockákra vágott harcsa, majd felöntöm kevés vízzel, sózom, borsozom és fedő alatt párolom, kb 10 percig. Utána leveszem a fedőt és hagyom, hogy elpárologjon a víz nagy része. Hozzákeverem a tejfölt, párat rottyantok rajta, majd a végén megszórom a petrezselyemmel. Uborkát és zsemlét ettünk hozzá.
Így indult a tegnapi napunk is, a már-már szokásos feszkóval. Aztán mélyen magamba néztem és elszégyelltem magamat. A család férfitagjai óriási lelkesedéssel készülődnek, Bucus alaposan megfontolja, hogy mit pakoljon a nagy útra, én meg itt nyavalygok? Nem tehetem meg velük, hogy nem próbálom megtalálni a magam számára is az örömöket ebben! Igenis, örülni fogok neki, velük lelkesedni, boldogan fogok friss levegőt szívni és a többi meg majd lesz valahogy. Az a fura, hogy amint nem hagytam, hogy belesüppedjek az önsajnálatba, tényleg elkezdett oszladoznia fejemben az aggódás felhője és helyére költözött egy pici lelkesedés. Az előre eltervezett harcsapaprikásnak valókat becsomagoltam és végül vidáman utaztunk az autóban a gyönyörű napsütésben. Ez volt a második idei napunk a telken: várt még ránk a víz visszaállítása, a tűzhely kihozatala... és a fűnyíró vajon működik? Megérkeztünk, a cseresznye és meggyfák virágba borulva, az orgona tele bimbókkal, a kapuban különleges fehér virágok fogadnak, madárcsicsergés mindenütt. A vizet beindítottuk, az üres gázpalack helyett találtunk egy másikat, amivel meg tudtam főzni az ebédet, és megvolt az első fűnyírás is. Csodás nap volt, még a kettővel arrébb órákon át (délután 2-5ig) robotoló, rendkívűl hangos fűnyíró sem tudta elvenni a kedvünket.
Az ebédünk pedig így alakult (nem tudom, miért van, hogy a friss levegőn minden sokkal finomabb!):
Tejfölös harcsapaprikás afrikai harcsából
Hozzávalók:
kb 80 dkg afrikai harcsa filé
1 nagy fej vöröshagyma
2-3 tk pirospaprika
1 kis doboz tejföl
1 csokor petrezselyem
só, bors
olaj
Az apróra vágott hagymát pici olajon megfonnyasztom, majd rádobom a piros paprikát, összeforgatom, mehet is a letisztított, kockákra vágott harcsa, majd felöntöm kevés vízzel, sózom, borsozom és fedő alatt párolom, kb 10 percig. Utána leveszem a fedőt és hagyom, hogy elpárologjon a víz nagy része. Hozzákeverem a tejfölt, párat rottyantok rajta, majd a végén megszórom a petrezselyemmel. Uborkát és zsemlét ettünk hozzá.
péntek, április 16, 2010
Medvehagymás spárgakrémleves
Az utóbbi napokban Bucusnak nem volt valami fergeteges étvágya, Vicusról már ne is beszéljünk. Gondolom, a betegséggel együtt jár az étvágytalanság, a sokmindent-nem-kívánok jelenség. Főzni-etetni szerető anyaként azon drukkoltam magamban, hogy minél hamarabb gyógyuljanak meg, álljanak helyre az ízlelőbimbók, és ismerkedhessünk együtt a tavasz csodáival. Azt hiszem, ma megvolt az áttörés.
Ilyenkor áprilisban, amikor már medvehagyma, zöldspárga is van bőven, egyszerűen akárhányszor kimegyek a piacra, nem bírom ki, hogy ne vegyek belőlük. Legtöbbször ilyenkor még nem tudom, hogy mit is készítek majd, de mire hazaérek, általában összeáll a kép. Most pedig, mióta én is többször olvasok hazai és külföldi gasztroblgokat, még több az ötlet, az inspiráció, a tavaszi gasztro-zsongás a fejemben. A mai zöld-ségekből krémleves lett: korábban csak zöldspárgából főztem, de ma gondoltam, hogy miért ne tegyek bele egy csokor medvehagymát is? Ártani biztosan nem árt. És az eredmény? Vicusnak kivettem egy kis adagot a majdnem kész levesből turmixolás és medvehagyma előtt. Az utolsó 2 percben hozzádobtam a leveshez a medvehagymát, picit rottyantottam, készre turmixoltam, Bucusnak kitálaltam. És izgatottan vártam a reakciót, de igazából a szívem mélyen finnyogásra és határozott elutasításra számítottam. Már azon töprengtem, hogy milyen csellel vegyem rá mégis pár kanálnyi elfogyasztására... mert az mégsem lehet, hogy csak derelyét eszik másodiknak! Bucus még kicsit (sokat) kosarazott, asztalhoz ült és nekilátott. Egy kanál, még egy, majd még egy... és az egész tányérral megette.
- Kérek még, mami! Ez nagyon ízlik!
-Drágám, jaj, de örülök! (Nem kell túl sokat lelkendezni, csak természetesen...) Tessék, szedek még. - Közben Vicust etetem, aki egymás után nyitogatja kicsi száját a következő falatra. Nem értem, mi történt, ezek ezt SZERETIK! TÉNYLEG!
-Mmmmm...Mami, nézd! Ezt is megettem!
-Nahát! Alig hiszek a szememnek! Fantasztikusan ügyes vagy! Nagyon örülök, hogy ennyire ízlik! (Nem érdekel, hogy nem kell túllelkendezi, egyszerűen könny gyűlik a szemem sarkába az örömtől: a gyereknek tényleg ízlik, amit főztem, élvezettel eszi és nem azon jár az agya, hogy mikor mehet már vissza kosarazni!) Aki ilyen szépen megette a leveskéjét, az bizony kaphat finom derelyét is! Hozhatom a csokis derelyét? (Bucusnak csoki bármikor jöhet, persze.)
-Nem, nem kérek. Inkább még egy tányér levest!
-???
Döbbent, rövid csönd, megállt a kezem a Vicus tátott szája felé vezető úton és nem akartam hinni a fülemnek! Az én tündér 3.5 csokiimádó kicsi fiam nem csokis másodikat kér, hanem egy harmadik tányér medvehagymás zöldspárga krémlevest.
Kell ennél több egy gasztromamának?
Hozzávalók:
1 csomag zöldspárga
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 nagyobb szem krumpli
1 csokor medvehagyma
pici olaj
1 tk natúr vegamix
Az apróra vágott vöröshagymát pici olajon megdinszteltem, hozzádobtam a fokhagymát is. A spárgát eltörtem, ahol hagyta magát (alsó harmada), megmostam és 4-5 centis darabokra vágtam, hozzádobtam a hagymához. Kb 5 perc után hozzádobtam a megpucolt, kockákra vágott krumplit és a vegamixet is, majd felötöttem annyi forró vízzel, hogy ellepje. Kb 10 percig főztem (ekkor kivettem Vicusnak 3 evőkanálnyit), majd hozzátettem a megmosott, felvágott medvehagymát és még kb 2 percig rotyogtattam. Botturmixszal összeturmixoltam.
Ilyenkor áprilisban, amikor már medvehagyma, zöldspárga is van bőven, egyszerűen akárhányszor kimegyek a piacra, nem bírom ki, hogy ne vegyek belőlük. Legtöbbször ilyenkor még nem tudom, hogy mit is készítek majd, de mire hazaérek, általában összeáll a kép. Most pedig, mióta én is többször olvasok hazai és külföldi gasztroblgokat, még több az ötlet, az inspiráció, a tavaszi gasztro-zsongás a fejemben. A mai zöld-ségekből krémleves lett: korábban csak zöldspárgából főztem, de ma gondoltam, hogy miért ne tegyek bele egy csokor medvehagymát is? Ártani biztosan nem árt. És az eredmény? Vicusnak kivettem egy kis adagot a majdnem kész levesből turmixolás és medvehagyma előtt. Az utolsó 2 percben hozzádobtam a leveshez a medvehagymát, picit rottyantottam, készre turmixoltam, Bucusnak kitálaltam. És izgatottan vártam a reakciót, de igazából a szívem mélyen finnyogásra és határozott elutasításra számítottam. Már azon töprengtem, hogy milyen csellel vegyem rá mégis pár kanálnyi elfogyasztására... mert az mégsem lehet, hogy csak derelyét eszik másodiknak! Bucus még kicsit (sokat) kosarazott, asztalhoz ült és nekilátott. Egy kanál, még egy, majd még egy... és az egész tányérral megette.
- Kérek még, mami! Ez nagyon ízlik!
-Drágám, jaj, de örülök! (Nem kell túl sokat lelkendezni, csak természetesen...) Tessék, szedek még. - Közben Vicust etetem, aki egymás után nyitogatja kicsi száját a következő falatra. Nem értem, mi történt, ezek ezt SZERETIK! TÉNYLEG!
-Mmmmm...Mami, nézd! Ezt is megettem!
-Nahát! Alig hiszek a szememnek! Fantasztikusan ügyes vagy! Nagyon örülök, hogy ennyire ízlik! (Nem érdekel, hogy nem kell túllelkendezi, egyszerűen könny gyűlik a szemem sarkába az örömtől: a gyereknek tényleg ízlik, amit főztem, élvezettel eszi és nem azon jár az agya, hogy mikor mehet már vissza kosarazni!) Aki ilyen szépen megette a leveskéjét, az bizony kaphat finom derelyét is! Hozhatom a csokis derelyét? (Bucusnak csoki bármikor jöhet, persze.)
-Nem, nem kérek. Inkább még egy tányér levest!
-???
Döbbent, rövid csönd, megállt a kezem a Vicus tátott szája felé vezető úton és nem akartam hinni a fülemnek! Az én tündér 3.5 csokiimádó kicsi fiam nem csokis másodikat kér, hanem egy harmadik tányér medvehagymás zöldspárga krémlevest.
Kell ennél több egy gasztromamának?
Hozzávalók:
1 csomag zöldspárga
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 nagyobb szem krumpli
1 csokor medvehagyma
pici olaj
1 tk natúr vegamix
Az apróra vágott vöröshagymát pici olajon megdinszteltem, hozzádobtam a fokhagymát is. A spárgát eltörtem, ahol hagyta magát (alsó harmada), megmostam és 4-5 centis darabokra vágtam, hozzádobtam a hagymához. Kb 5 perc után hozzádobtam a megpucolt, kockákra vágott krumplit és a vegamixet is, majd felötöttem annyi forró vízzel, hogy ellepje. Kb 10 percig főztem (ekkor kivettem Vicusnak 3 evőkanálnyit), majd hozzátettem a megmosott, felvágott medvehagymát és még kb 2 percig rotyogtattam. Botturmixszal összeturmixoltam.
csütörtök, április 15, 2010
Nagggyon egészséges csokis keksz
Pár nappal ezelőtt áradoztam már Kim Boyce gabonakönyvéről és ígértem a recepteket, íme, az első. A teljes kiőrlésű fejezetből választottam, mert ilyen liszt mindig van itthon (bár sajnos még nem használom eleget). A szerző a legtöbb receptben a különleges liszteket sima liszttel keveri, de ez a keksz 100%-ban teljes kiőrlésű lisztből készült. Kicsit izgultam a végeredményt illetően, nem is magam, hanem a család férfi tagjai miatt, kedves kritikusaim. Nekem nagyon ízlett, de csak akkor nyugodtam meg teljesen, amikor férjem a hatodik tenyér méretű keksz elfogyasztása után felsóhajtott: "ez állati jó!"
Kicsit változtattam a recepten, mert az eredetiben olvasható két bögre cukrot nagyon soknak találtam. Így került a teljes kiőrlésű liszt mellé még egy összetevő, ami miatt tényleg nem kell aggódni az egészségre gyakorolt hatása miatt, és ez a nyírfacukor. Pár hónapja kíváncsiságból vettem egy dobozzal a közeli bioboltban, no nem azzal a szándékkal, hogy átszokunk és ezentúl nem használunk mást, csak ezt... igen borsos ára miatt ezt nem tudnánk megtenni. Egyszerűen kíváncsi voltam rá, milyen lehet sütibe, kásába.
"A nyírfacukor ugyanúgy néz ki és ugyanúgy használható, mint a hagyományos cukor, ugyanakkor mintegy 40%-al kevesebb kalóriát tartalmaz. Számos, szervezetre gyakorolt jótékony hatása van: nem hizlal, nem savasítja a szervezetet, antibakteriális hatású, segíti az emésztést, nem rontja a fogakat, így cukorbetegek, fogyókúrázók, terhességi diabéteszben, csontritkulásban szenvedők, valamint fogszuvasodással küzdő gyerekek és felnőttek egyaránt használhatják." (forrás: www.nyirfacukor.hu)
Hozzávalók (kb 25-26 nagy kekszhez):
2.5 dl-es bögrével mérve
3 bögre teljes kiőrlésű liszt
1.5 tk sütőpor
1 tk szódabikarbóna
1 tk só
24 dkg hideg vaj
1 bögre sötét barnacukor
1 bögre nyírfacukor (ha elhagyod, szerintem elég még kb 1/3 bögre cukrot adni hozzá, elég édes)
2 tojás
2 tk vaníliaaroma
kb 20 dkg étcsokoládé kis darabokra vágva
A sütőt előmelegítem 180 fokra, egy nagy tepsibe sütőpapírt terítek. A száraz hozzávalókat egy tálba szitálom. A vajat lassú fokozaton kb 2 perc alatt kikeverem a cukrokkal, majd egyenként hozzáadom a tojásokat, ezekkel is jól elkeverem, majd a végén a vaníliaaromát is hozzáadom. Ha kész, hozzáadom a liszthez és eldolgozom, a végén pedig a csokidarabokkal is jól elkeverem, hogy egyenletes tésztát kapjak. Evőkanálnyi adagokat kis gombóccá formázok, a sütőpapírra teszem úgy, hogy kb 3 ujjnyi helyet hagyok nekik, mert nagyon megnőnek majd. Egy lisztbe mártott villával lenyomkodom a gombócokat, így kis csíkok lesznek rajtuk és kicsit ki is lapulnak. Kb 18 percig sütöm őket, míg egyenletesen aranybarnára sülnek. Amikor kiveszem a sütőből, még kicsit puhák, hűlés közben szilárdulnak, amikor kihűltek, akkor dobozolom. Tényleg állati finom!
kedd, április 13, 2010
Tavaszi csirke zöldspárgával és medvehagyma pestoval
Amikor már kb 200%-ban vagyok anya, aki egy hete ápolja az elhagyatott, bágyadt bronhitisszel küzdő majd' 11 hónaposát és a szintén nagyon beteg, de mivel láza nincs, betegnek egyáltalán nem látszó, teli energiával, ketrecbe zárt oroszlán módjára itthon keringő 3.5 évesét...na, akkor egy idő után besokallok! Ma jött el ez a nap. Egy hete szinte sehol nem voltam, csak szavazni (még jó, hogy nem ragyogó napsütésben kell itthon tölteni ezeket a napokat!), ma viszont vissza kellett vinnem a kisbetegeket a doki nénihez és mivel mindenünk kifogyott, eldöntöttem, hogy ennyit kibírnak, ők is alkalmazkodhatnak kicsit hozzám, ez jár nekem, jól bevásárolunk a piacon és fittyet hányva a helyzetre, fantasztikus ebédet fogok készíteni. És láss csodát, így is történt!
Az ebéd alapötletét ez a recept adta. Aztán jöttek a módosítások... A pestot magam csináltam, de nem a klasszikus változatot, hanem - lévén tombol a szezon - medvehagymából, kesudióval, grana padano sajttal.
A zöldspárga maradt: megint egy zöldség, amellyel évekig szelídültünk egymáshoz. A külleme mindig is valahogy ámulatba ejtett , s bár még mindig kicsit furcsa érzés, amikor puhára párolva is roppan a fogam alatt, de azt hiszem, megszerettem. Különösen, miután az említett receptben végre megleltem a spárgatisztítás titkát: nem levágni kell a végeket, ahogy eddig én tettem (és mindig volt egy kis rész, ami szálkás, ehetetlen maradt), hanem az alsó harmada felé egyszerűen el kell törni, mint egy faágat és ott fog törni, ahonnan a fej felé már csak a finom rész marad. Ma kipróbáltam, működött! (Én kislány módjára tudok örülni az ilyen apró tudásoknak, pedig, gondolom, mindenki más évek óta így tisztítja a spárgát. Nem baj, úgyis az élethosszig tartó tanulás híve, gyakorlója vagyok...)
Annyit módosítottam még, hogy baconszalonnába tekertem a töltött csirkemell filéket, úgy sütöttem.
S mivel van a csirkemelleken az a kicsi rész, tudjátok, amit mindig le szoktunk vágni, raguba, pörköltbe jó, de amikor töltött csirkemellet szeretnék, akkor feleslegesnek tűnik... nos, maradt kicsi a vajban párolt spárgából, maradt egy szál bacon, a 4 fél csirkemell "felesleges" részei megtisztogatva, meg rengeteg pesto, tegnapról főzőtejszín... Ezeket összepirítottam, pároltam, a tejszínnel a végén felöntöttem és lett egy bónusz adag, fantasztikus ízű ebéd.
Hozzávalók a pestohoz:
1 csokor medvehagyma
10 dkg kesudió
kb 5 dkg grana padano sajt
kb 5-6 evőkanál olívaolaj
3 duci gerezd fokhagyma
só, bors
A kesudiót száraz teflonserpenyőben kicsit megpirítottam, majd beletettem a turmixgépbe. A megmosott medvehagymát belevágtam, belereszeltem a sajtot, hozzádobtam a megtisztított fokhagymát, sóztam, borsoztam és rálocsoltam az olajat - érzéssel, pontosan nem tudom, mennyi volt, utána is adagoltam kicsit hozzá, ahogy láttam, mennyit igényel. A turmixgéppel összeturmixoltam.
A spárgához:
1 csomag zöldspárga
1 ek vaj
1 ek olaj
só, bors
Az olaj és a vaj keverékén kb 5 percig pároltam a megtisztított, kb 3-4 cm-es darabokra vágott spárgát, sóztam, borsoztam.
Kell még:
4 fél csirkemell filé (kb 70 dkg)
20 dkg bacon szalonna
olaj
Közben megtisztítottam 4 csirkemell felet, a kicsi részeket levágtam róla és félretettem. A felekbe zsebet vágtam, belülről bekenten a pestoval, beletettem 1-2 ek előpárolt spárgát, majd mindegyikre rátekertem 2-2 szelet bacont és pici olajon mindkét oldalukat megsütöttem. Kicsit fedő alatt is pároltam, hogy a hús tényleg megpuhuljon és benne a spárga is.
A maradék csirkedarabokat pedig megtisztogattam, kis falatkákra vágtam, hozzákevertem a spárgához, újra alágyújtottam és együtt pároltam őket az egy szál maradék baconnel együtt. Pár perc múlva tettem hozzá 2 tk pestot és ismét pár perc után, a főzés legvégén kb 1 dl főzőtejszínt. Még rottyantottam rajta egyet-kettőt és kész. (szerintem a tejszínes spárgás szósz csirke nélkül is fantasztikus, csak a pestoval mondjuk tésztára, majd kipróbálom.)
Köretnek wokban sütöttem zöldségeket - brokkoli, padlizsán és cukkini kerül most bele, pici só, pici olívaolaj.
(Ahogy így elolvasom a dolgot, lendületesnek, frappánsnak tűnik... persze az is, de a konyhámba most senkit nem hívnék vendégségbe, csak azt, aki megbocsátja nekem, hogy hadiállapotok uralkodnak... Ugye, mindenkinél, aki két kicsi gyerekkel viszi az életét, ápol, éjszakázik, vigasztal, puszilgat, lecsendesít, tisztába rak testet-lelket... Ugye mindenkinél van legalább néha és legalább egy kicsi rendetlenség a konyhában?)
Az ebéd alapötletét ez a recept adta. Aztán jöttek a módosítások... A pestot magam csináltam, de nem a klasszikus változatot, hanem - lévén tombol a szezon - medvehagymából, kesudióval, grana padano sajttal.
A zöldspárga maradt: megint egy zöldség, amellyel évekig szelídültünk egymáshoz. A külleme mindig is valahogy ámulatba ejtett , s bár még mindig kicsit furcsa érzés, amikor puhára párolva is roppan a fogam alatt, de azt hiszem, megszerettem. Különösen, miután az említett receptben végre megleltem a spárgatisztítás titkát: nem levágni kell a végeket, ahogy eddig én tettem (és mindig volt egy kis rész, ami szálkás, ehetetlen maradt), hanem az alsó harmada felé egyszerűen el kell törni, mint egy faágat és ott fog törni, ahonnan a fej felé már csak a finom rész marad. Ma kipróbáltam, működött! (Én kislány módjára tudok örülni az ilyen apró tudásoknak, pedig, gondolom, mindenki más évek óta így tisztítja a spárgát. Nem baj, úgyis az élethosszig tartó tanulás híve, gyakorlója vagyok...)
Annyit módosítottam még, hogy baconszalonnába tekertem a töltött csirkemell filéket, úgy sütöttem.
S mivel van a csirkemelleken az a kicsi rész, tudjátok, amit mindig le szoktunk vágni, raguba, pörköltbe jó, de amikor töltött csirkemellet szeretnék, akkor feleslegesnek tűnik... nos, maradt kicsi a vajban párolt spárgából, maradt egy szál bacon, a 4 fél csirkemell "felesleges" részei megtisztogatva, meg rengeteg pesto, tegnapról főzőtejszín... Ezeket összepirítottam, pároltam, a tejszínnel a végén felöntöttem és lett egy bónusz adag, fantasztikus ízű ebéd.
Hozzávalók a pestohoz:
1 csokor medvehagyma
10 dkg kesudió
kb 5 dkg grana padano sajt
kb 5-6 evőkanál olívaolaj
3 duci gerezd fokhagyma
só, bors
A kesudiót száraz teflonserpenyőben kicsit megpirítottam, majd beletettem a turmixgépbe. A megmosott medvehagymát belevágtam, belereszeltem a sajtot, hozzádobtam a megtisztított fokhagymát, sóztam, borsoztam és rálocsoltam az olajat - érzéssel, pontosan nem tudom, mennyi volt, utána is adagoltam kicsit hozzá, ahogy láttam, mennyit igényel. A turmixgéppel összeturmixoltam.
A spárgához:
1 csomag zöldspárga
1 ek vaj
1 ek olaj
só, bors
Az olaj és a vaj keverékén kb 5 percig pároltam a megtisztított, kb 3-4 cm-es darabokra vágott spárgát, sóztam, borsoztam.
Kell még:
4 fél csirkemell filé (kb 70 dkg)
20 dkg bacon szalonna
olaj
Közben megtisztítottam 4 csirkemell felet, a kicsi részeket levágtam róla és félretettem. A felekbe zsebet vágtam, belülről bekenten a pestoval, beletettem 1-2 ek előpárolt spárgát, majd mindegyikre rátekertem 2-2 szelet bacont és pici olajon mindkét oldalukat megsütöttem. Kicsit fedő alatt is pároltam, hogy a hús tényleg megpuhuljon és benne a spárga is.
A maradék csirkedarabokat pedig megtisztogattam, kis falatkákra vágtam, hozzákevertem a spárgához, újra alágyújtottam és együtt pároltam őket az egy szál maradék baconnel együtt. Pár perc múlva tettem hozzá 2 tk pestot és ismét pár perc után, a főzés legvégén kb 1 dl főzőtejszínt. Még rottyantottam rajta egyet-kettőt és kész. (szerintem a tejszínes spárgás szósz csirke nélkül is fantasztikus, csak a pestoval mondjuk tésztára, majd kipróbálom.)
Köretnek wokban sütöttem zöldségeket - brokkoli, padlizsán és cukkini kerül most bele, pici só, pici olívaolaj.
(Ahogy így elolvasom a dolgot, lendületesnek, frappánsnak tűnik... persze az is, de a konyhámba most senkit nem hívnék vendégségbe, csak azt, aki megbocsátja nekem, hogy hadiállapotok uralkodnak... Ugye, mindenkinél, aki két kicsi gyerekkel viszi az életét, ápol, éjszakázik, vigasztal, puszilgat, lecsendesít, tisztába rak testet-lelket... Ugye mindenkinél van legalább néha és legalább egy kicsi rendetlenség a konyhában?)
