Recent Posts

vasárnap, június 20, 2010

Káli-medence-szerelem!

Ahogy közeledünk, gyorsabban dobog a szívem, kapkodom a fejem, hogy ez már az, itt vagyunk már, ezek már azok a hegyek? És amikor végre odaérünk, robogunk a Káli-medence lélegzetelállító lankái között, akkor megszűnik az idő, nem marad semmi, csak a gyönyörködés, a csodálat, a bámulás... Ilyen szerelemben élek kb 5-6 éve. Egyszerűen magával ragad a táj, legszívesebben csak ülnék a medence közepén és szívnám magamba azt a különleges energiát, ami árad a helyből. Persze két kicsivel ez nem egy könnyen kivitlezhető dolog, de hát jövök én még ide...
Pár éve különleges ajándékot kaptunk az élettől, barátokra leltünk a Káli-medencében. Méghozzá nem is akármilyenekre! Egy kedves német házaspár tévedt erre a vidékre majd' húsz évvel ezelőtt, beleszerettek, házat vettek, pedig nem akartak, gyökeret vertek. Megtanultak magyarul, beleásták magukat a helyismeretbe, helytörténetbe, tudják, hol van jó hentes, zöldséges a környéken, amikor nekünk hűvös a Balaton vize, ők már fürdenek benne, és beszélgetnek, szívből mosolyognak, meleg otthont nyitva minden hozzájuk tévedőnek.

Náluk jártunk a hétvégén. Ebben a fura őszi júniusban jó volt megmelegedni náluk, fürödni kicsit a kedvességükben, otthonuk barátságában, reményteliségükben, bizakodással teli lelkületükben.

Ma reggel, ahogy az ablak előtt álltunk a háziasszonnyal az esőbe bámulva, kifakadt belőlem:
- Milyen kár, hogy így esik! - mire Sabine csak ennyit mondott kedvesen, valódi belső örömmel, elfogadással-nyugalommal:
- Milyen jó, hogy tegnap olyan szép időnk volt!

Hát igen, ez az egy kicsi mondat jó útravaló volt. Keresd a jót, fogadd el a megváltoztathatatlant, ne berzenkedj mindig az ellen, ami van. Ha csak ezt az egyet tudnám, tudnánk tartani, milyen más lenne a világ!

péntek, június 11, 2010

Kókuszos-mandulás keksz (tojás nélkül)

Már többször le akartam írni ennek a keksznek a receptjét, de mindig elmaradt. Most, hoyg Bucus hivatalosan is tojásallergiás lett, keresem a tojásmentes recepteket neki. A vicces az egészben az, hogy általában nem eszik a finomságokból. De mivel pl ezt a kekszet nem csak a tojásmentesség, hanem az extra egészséges alapanyagok is jellemzik, felvettem a családi repertoárba.

Hozzávalók (2.5 dl-es bögrével mérve):
1 bögre zabliszt
1 bögre kókuszreszelék
1 bögre őrölt mandula
kb 7 dkg olvasztott vaj
csipet szódabikarbóna
2 ek őrölt lenmag vízben áztatva (ez fogja össze a tojás helyett)
3-4 ek cuokr, nyírfacukor, ki mivel édesít
ha kell, pici víz
vaníliabél
fahéj

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A hozzávalókat összekeverem, olyan keménységű tészta legyen, hoyg kis gombócokat tudja formázni belőle. Nagy dió méretű gombócokat formázok, elhelyezem a sütőpapírral kibélelt tepsiben, lelapítom őket és kb 15 perc alatt megsütöm. Ha kihűlt, ehetjük.

csütörtök, június 10, 2010

Töltött tök kapros tökmártással

Ez a kicsit viccesen hangzó étel a mai gyors ebédünk volt. Dokihoz mentünk, előtte persze még kis piac, hozzávalók beszerzése, jaj, a pelus is elfogyott Vicusnak, gyorsan dm, meg még egy két dolog hirtelen eszembe jutott... lényeg az, hogy mire hazaértünk a reggeli körből, maradt szűk fél óránk az indulásig. Direkt olyan ebédet terveztem, amit a sütő megsüt nekünk, mire hazaérünk, hogy ezzel már ne legyen gond. Úgyhogy Vicust gyorsan kiszabadítottam a babakocsifogságból, hadd másszon, Bucust meg befogtam tököt belezni. Nagyon élvezte, pláne, amikor elkezdtek a kis tökbél darabkák "véletlenül" repkedni a konyhában...

Hozzávalók (2 felnőtt egy gyerek):
2 nagyobb (20 cm) és egy pici (15 cm) zsenge tök
40 dkg darált hús (nálam pulykacomb)
1 fej vöröshagyma
fél fej újfokhagyma
1 doboz tejszín (zabtejszín)
pici reszelt sajt
1 csokor kapor
só, bors

A felvágott hagymákat kicsi libazsíron megfuttattam és hozzáadtam a húst, sóval borssal ízesítettem és addig kevergettem-sütögettem, amíg már nem volt nyers. Eközben Bucussal elfeleztük, kibeleztük és meghámoztuk a tököcskéket, a béldarabkákat féletettük. Itt jött az ötlet, hogy mi lenne, ha ezeket is beletenném a mártásba, amivel a tököt készültem leönteni. Úgyhogy egy tálba tettem a tökbelet, hozzáöntöttem 1 doboz zabtejszínt, belevágtam egy csokor kaprot, belereszeltem egy kicsi parmezánt meg edamit, pici só, bors és botturmix... A tepsibe rendezett tökfeleket megtöltöttem a hússal, leöntöttem a szósszal és ment a sütőbe, ahol 40 percre állítottam az időt 180 fokra. mire hazaértünk, mennyei kaporillat fogadott, nagyon finom ebédünk lett.

kedd, június 08, 2010

Kakaós-kókuszos banánkenyér

Délutáni sütésre mindig találok okot: télen azért, mert korán sötétedik és hideg van, a délutáni alvás után valahogy el kell ütni az időt még a lefekvésig. Nyáron meg azért, mert a délutáni alvás után is olyan nagy még a hőség, hogy csak akkor vonulunk le a második játszóterezésre, amikor már nem gőzölög az aszfalt, úgy fél6 felé. Igaz, egy hete nem gondoltam volna még, hogy ma majd nyári hőség szülte sütiötletről írok, de azért itt van. Bár bevallom, nekem a tavasz hiányzott, hiányzik. Amikor már sokat süt a nap, de még nem perzsel, amikor már jólesik a szellő és nem jön állandóan vihar, amikor az eső felfrissít és nem elszomorít, amikor már kék égre és ragyogó napsütésre, de még jólesően hűvös reggelekre ébredhetek... Hiányzik.

Hozzávalók - a bögre 2.5 decis:
2 érett banán (nem viccelek, az egyik hámozás közben magától beleugrott a tálba)
1 bögre kókuszreszelék
1 bögre őrölt mandula
1 bögre zabliszt
2 tojás
3 ek cukor
2 ek cukrozatlan kakaópor
1 tk szódabikarbóna
kb 7 dkg olvasztott vaj

A száraz hozzávalókat összekevertem a késes robotgépben, majd hozzákarikáztam a banánt, hozzáadtam a tojást, a vajat, a cukrot és robotgéppel jól elkevertem. Kivajazott és kókuszreszelékkel megszórt kiskenyér formába raktam a tésztát és a 190 fokra előmelegített sütőben kb 45 percig sütöttem.
Bucus a sütés előtt belepotyogtaott 4 szem meggyet, a férjem pont azt a szeletet ette. Nagyon ízlett neki, azt mondta, lehetett volna az egész sokkal meggyesebb. Legközelebb.

csütörtök, június 03, 2010

Zöldséges csirke hagymaágyon sütve

Ugye, milyen hangzatos nevet sikerült kitalálnom ennek az igazából pofonegyszerű ételnek? Sokszor van így, az étel neve három soros és tele van blikfangokkal, aztán amikor a még el nem rettent konyhatündér nekikezd a megvalósításnak, akkor derül ki, hogy valójában pofon egyszerű a dolog. (Ok, az én címem nem annyira biflangos, csak tényleg ez jutott eszembe erről a kajáról.)

Szóval vettem három csirkecombot (barátkozunk, barátkozunk, jól haladunk...) és töprengtem, hogy mit csináljak velük. Olyan kéne, amihez szinte köret sem kell, mert benne van, vagy ha igen, akkor max egy kis vajas-petrezselymes újkrumpli. És mivel egy hűtő-mustra után ezeket a dolgokat helyeztem a konyhapultra, adódott, hogy mi legyen a mai ebéd. Fenségesre sikerült! Férjem lelkesen le is fotózta, csak kissé el vagyok maradva a képletöltés-rendszerezés dologgal, úgyhogy bocs, ezért nincsenek nagyon képek mostanában. Higgyétek el, ami blogra való, az tényleg mind nagyon finom!



Hozzávalók:

3 egész csirkecomb
1 nagy póréhagyma szárának fele
1 fél újfokhagyma
1 kaliforniai paprika
5 nagy fej csiperke
pici parmezán
1 ek vaj
1 ek libazsír
só, bors



A csirkecombokat libazsíron elősütöttem, amíg pirultak, előkészítetem a zöldségeket.

Vékonyra szeleteltem ... igazából mindent, majd egy tepsi aljára szórtam a hagymákat és kicsi vajat morzsoltam a tetejére. A hagymaágyra fektettem a csirkéket, só, bors, rászórtuk (egész pontosan Bucus) a zöldségeket, ráreszeltem egy kis parmezánt fűszerképpen és betoltam a sütőbe. 180 fokon kb 45 percig sült. Brokkolit pároltam hozzá és készült egy kis vajas-petrezselymes újkrumpli is.