Recent Posts

csütörtök, január 27, 2011

A nyírfacukorról

Örvendetes dolog történt, megkerestek a nyírfacukor magyarországi forgalmazói, hogy egy, a termékről készülő kiadványban felhasználnák az egyik receptemet. Apróság, de megtiszteltetésnek vettem. Megírtam nekik is, nem használom nagyon gyakran, mert rettentő drága, viszont igyekszem minél kevesebb cukorral főzni-sütni itthon. Ennek következménye, hogy kevesebbet sütök, olykor a nyírfacukorral. Bármiben használtam eddig, csak jó tapasztalataim voltak. Nézzétek meg a honlapot, hasznos infokat találtok róla.

Téli álom

Az elmúlt hetekben sokszor jutott eszembe a blog, de bevallom, nem volt miről írnom. Részben azért, mert nem alkottam semmi kimagaslót (jó, ettünk finomakat, csak nem gondoltam, hogy ide kell hoznom, olyat mindenki főz), másrészt pedig azért, mert igencsak lefoglalnak a téli túlélés feladatai: kicsi házunk fűtésének koordinálása, hóban babakocsizás kilométereken át, hányó-fosó gyermekek ápolása, háztartási keksz ésszerű adagolása a nehéz napokon, heteken át tartó hurutus köhögés csillapítása... de mindezek előtt sajnos saját nyavalyákkal is sokat bajlódtam, bajlódom. November elején elkezdett dagadni a lábam, aztán a két karom és bizony az ezzel járó fájdalmak és kellemetlenségek blokkolták az energiáimat. Nagyon büszke vagyok rá, hogy egész eddig kimaradtam az egészségügy kavalkádjából, de ezen rejtélyes betegség kapcsán bizony igencsak belekerültem. Plusz nehezítő körülmény, hogy ugye most már nem a fővárosban élünk, vidékről, még ha az nem is jelent több száz kilométert, egészen más, sokkal körülményesebb az egész. De nem panaszkodom, minden vizsgálatot meg tudtam oldani, gyerekvigyázónk is lett, olyan, mint a nagykönyvben, így könnyebb programban, gyerek-nélküli időben gondolkodnunk és a kezelések, kivizsgálások logisztikája is könnyebb volt. Szóval mindezen körülmények miatt a főzési lendületem bizony eléggé megcsappant, talán csak téli álmot alszik. Egyszerű dolgokat készítek, sok zöldséget eszünk, és nem tudom, ma reggel valahogy megint tárkonyos levest kívántam. Szerintem én abból bármikor, bármennyit tudnék enni, annyira szeretem. Ma nem volt itthon szinte semmi, így a levesbe krumpli, sárgarépa és cukkini került, sok hagyma, fokhagyma meg a fűszerek. Ennél jobb, több, különlegesebb most nem kell.
Igyekszem azért lassan ébredezni ebből az álomból, tartsatok ki!

szombat, január 08, 2011

Almakompót

Banális dolog almakompótról írni egy gasztroblogon, de mivel nem szándékom világhírű karriert befutni vele, megteszem. Ezekben a napokban számomra ez a "comfort food".
Mert hogy mi más jut eszembe egy hányós-fosós vírus után, végén, lábadozás közben? Rizs, répa, krumpli, három-négy nap után egy kis sült csirke és almakompót. Vigasztaló, lágy-langyos, melengető finomság magában is, társítva sok mindenhez is. Hogy miért feledkezem meg róla olyan sokszor? Pedig annyira egyszerű és annyira... egyszerűen tökéletes ezekre a beteges téli napokra.

Hozzávalók:
alma pucolva, kockázva
víz
citrom
cukor/méz/nyírfacukor, ki mit szeret
fűszerek: fahéj, szegfűszeg

Az apróra vágott almát lábosba teszem, felöntöm vízzel, hogy ellepje, teszek hozzá citromot mennyiségtől függően, hozzáadom a cukrot, a fűszereket és felforralom. Kb 1-2 percig rottyantom, és kész. Langyosra hűtve a legfinomabb, de később, hidegen is nagyon jó!