Recent Posts

szerda, április 28, 2010

Eltűntem...megjöttem - életmód 3

Bocs, kicsit eltűntem. Sok dolog foglalkoztat mostanában és ezek elviszik az erőmet, főzni, konyhában alkotni nem sok marad. Sajnos. Persze, ami foglalkoztat, az is a főzésről, evésről, táplálkozásról, életről szól, csak most kicsit máshogy. Életemben, főleg, mióta gyerekek vannak, újra és újra előjön a mi az igazán jó, mivel szolgálom tényleg az egészségünket kérdéskör. Honnan tudom meg, ki ad erre vonatkozóan hiteles infot, támogatást. Nagyon sok az ellentmondás, téves információ, megtévesztés és egyre inkább látom, mennyi minden megszokás kérdése is. Pozitív és negatív irányban egyaránt.
Az életmódváltásommal kapcsolatban gyűlik egy csomó érdekes tapasztalat, az egyik az, hogy mennyire ismerem én a saját testem jelzéseit. Mennyire eltávolodtam a szükségestől, elégségestől, attól az érzékenységtől, amellyel azonnal tudom, mi a jó és mi nem, mert hogy jelez a test. Egyértelmű jelzéseket ad. Itt vannak pl a pékáruk. Már korábban megfigyeltem,hogy engem bizony eléggé fújnak, elnehezülök tőlük, inkáb vízszintes pozícióba kívánkozom elfogyasztásuk után, nemhogy még esetleg energikusnak is érezném magamat. De valahogy a szokás tényleg nagyon nagy úr (jó lenne azt írni, hogy volt!). Vagy a zöldség-gyümölcs kérdése. Eddig azt hittem, hogy sokat eszünk belőle, most azt látom, hogy lehet az eddiginél jóval többet, okosabban és hihetetlen hatása van. Pl az, hogy van energiám. Sokszor még este 10kor is, pedig én nem vagyok egy bagoly típus, erős pszichés hatásokkal együtt jár, tudom, de amikor mindkét gyerek elaludt végre, akkor mintha megnyomnák bennem a "mostmár szabad fáradtnak lenni" gombot és eleresztem magam, azonnal el tudnék aludni, ülve is. Úgy tapasztalatom, hogy az elmúlt pár hétben ez változott. A napi 3 étkezést persze nem mindig tudom tartani, legtöbbször pszichés okokból nem, de azon vagyok, hogy ez az arány egyre jobb legyen. Aztán azt is tudom, menynire sokat számít az utolsó étkezés időpontja. Pár óra akár fél-egy kg különbséget is okozhat a másnapi mérlegelésnél. Döbbenetes! Akor ha rendszeresen későn vacsizok, az bizony meglátszik, nem is kicsit. Szóval ilyen tapasztalatok birtokában azért azt hiszem, valami alapvetően megváltozott. Mindig a fülemben cseng a gondolat, hogy a lelki oldal is mennyire fontos, a módja, hogyanja az étkezésnek, az azzal való foglalkozásnak.

Nemrég kezembe került Szendi Gábor új könyve a nyugati életmód és a civilizációs betegségek közötti összefüggésekről. Sok érdekes gondolat van benne, megrázó belegondolni, hogy mind a gyógyszeripar, mind az élelmiszeripar területén micsoda pénzek vannak, micsoda működések, érdekek lehetnek a háttérben, ami miatt a nyugati világ arra tart, amerre. Nyilván nem csak a táplálkozásról van itt szó (bár SZ.G. erre koncentrál), hanem sok összetevője van ennek a kérdésnek: mozgás, mentális-lelki egészség, stressz, környezetszennyezés... Bár egyre több szó esik ezekről, még mindig úgy érzem, homályban tapogatózás folyik és valakik szándékosan nem kapcsolnak villanyt.
Mit gondoltok?

0 megjegyzés: