Az írós az utolsó morzsáig elfogyott. Nagy szó, mert őszintén be kell valljam, hogy néha bizony dobunk ki kenyeret. Olyat, ami szinte két-három nap után "feladja" földi életét és hirtelen egy éjszaka alatt több lesz rajta a penész, mint a héj. Na, akkor az - férjem szavaival élve - kuka street. De az írós kenyeret, ami az új kenyérsütési láz első darabja lett, megettük. Úgyhogy ma reggel már gondolkodtam, milyen legyen a következő. Sőt, közben kitaláltam, hogy ajándékba is sütök egyet. Elindult a fantáziám, körülbelül az írós arányait vettem és így született meg a mai kenyerünk.Hozzávalók:
30 dkg fehérliszt
25 dkg rozsliszt
kb 2 dl kaukázusi kefír
kb 1.5 dl meleg víz
1 csomag szárított élesztő
pici cukor
só
A kétféle lisztet összeszitáltam, beleraktam az élesztőt, a sót. A cukrot feloldottam a meleg vízben és kefírrel együtt a lisztekhez öntöttem. Dagasztás után kemény, de rugalmas tésztát kaptam, majd kb 2.5 órát kelesztettem langyos helyen. Ekkor átgyúrtam, majd kenyérformára alakítottam, sütőpapírral kibélelt sütőlapra tettem, a tetejét három helyen bevágtam és hagytam kelni még kb fél órát. Előmelegített sütőben légkavarásos üzemmódban, alul kb 40 perc alatt lett belőle aranybarna héjú, kongó kenyér. (Tényleg olyan egyszerű!)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése