Recent Posts

szombat, március 06, 2010

Írós kenyér

A második sütőben sült kenyerem leírhatatlanul finom lett! Van ebben valami különös gyönyörűség, ízlelgetni, eszegetni a saját kenyeremet, ujjong belül valami, hogy de jó! És kérdezi, hogy ha ez ilyen egyszerű és felemelő, akkor miért nem sütök gyakrabban? És fogadkozom, hogy de, de, mostantól gyakrabban fogok, mert tényleg olyan egyszerű és felemelő és gyönyörű!
Vajjal, baracklekvárral...tökéletesen egyszerű és egyszerűen tökéletes.

1 megjegyzés:

Geza írta...

Na ja, a sütögetés. Annak idején én is rakattam kemencét sz.-i nyárikonyhámba, mondván, hogy majd minden szombaton megsütöm a heti kenyeret előre. Aztán persze sátoros ünnep volt, mikor odajutottam... A lélek kész, ugyebár. Sosem volt energiám virtuózkodni a kenyérrel, mint pl. A. barátomnak, aki a sörös kenyértől az olivabogyóson át mindenfélét elkészített a b.-i, paradicsomi lakóhelyén, amíg állt ott a paradicsom; az azonban érdekes tapasztalatom volt, hogy mennyire meghatározza a kenyér ízét a "lapi", amin a kemencébe fektettem. Jó öreg szokás szerint a káposztalevéllel kezdtem, később azonban kipróbáltam szőlőlevéllel, sőt, horribile dictu, karalábé-levéllel is. Elsőrangú volt. Persze az 5. emeleti kombinált tűzhely sütőjében ez talán utópia. Ha lehetőséged adódik valahol, mégis próbáld ki egyszer.
Ha találkozunk, akkor meg figyelmeztess majd, hogy elhozzam a sonkás és aszalt paradicsomos cipócska receptjét (a la Futó tanár úr).
Na csá:
hófehérke