Aztán teltek a napok, s mivel nem vagyunk egy nagy kenyérevő család - átlagban a napi két hideg étkezésből csak az egyik a kenyeres - , így még ma is tetemes mennyiség várta jobb sorsát a kenyértartóban. Az első két-három nap még frissnek hatott, jófajta kenyér volt, kovászos, gyönyörű héjjal-kéreggel, élvezettel ette kicsi és nagy. Aztán többször pirítottam, készült belőle pestos melegszendvics is (bolti pestot tejföllel kevertem össze, a kenyerekre kentem, reszelt sajttal szórtam meg és a forró sütőben kb 15 perc alatt megsütöttem), ma pedig már olyan állapotban volt, hogy gondoltam itt az ideje, hogy megint kenyérpudingot készítsek. Rém egyszerű, nagyon gyorsan megvan és a kenyérnek is méltó helye van benne:
Hozzávalók:
- pár szelet szikkadt kenyér vagy kalács (kb 30 dkg)
- vaj a kenéshez
- lekvár - itt feketecseresznye, de készülhet bármilyen lekvárral
- 3 dl tejszín
- 2 dl tej
- 2-3 tojás
- vaníliarúd kikapart belseje vagy vaníliás cukor
- 1/2 citrom reszelt héja
Előmelegítettem a sütőt 180 fokra.
Levágtam kb 6 -7 szeletet a vekniből, a szeleteket megpirítottam, megkentem vajjal és egy fodros szélű edényben bőséges mennyiségű feketecseresznye lekvárral rétegezve leraktam. A szeletek közé dobtam pár kocka csokit is, hogy jobban csússzon:) Utána egy tálban összekevertem kb 3 dl tejszínt és 2 dl tejet 3 tojással, egy vaníliarúd kikapart belsejével, fél citrom reszelt héjával és kb 3 ek cukorral. A keveréket a kenyérszeletekre öntöttem és a forró sütőben kb 30 percig sütöttem a kenyérpudingot. Kicsit vártam, amíg kihűlt, langyosan ettük.
A maradékból pedig házi morzsát csinálok, és éjszaka megálmodom, hogy mi legyen vele.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése