Első

Napjában többször azon kapom maga, hogy beszélek...magamban...valamiről...valakinek...
Mostantól Neked, aki olvasol...ha lesz ilyen
Kb 13 éves voltam, amikor a magyartanárunk egy fogalmazásom felolvasása után azt mondta, hogy nekem írónak kéne lennem. Hát, nem lettem, csak grafomán, gasztromán (ha van ilyen), meg bölcsész, lelkigondozó és nem utolsó sorban feleség és anya. Immár kétszeres. De az írás késztetése, a beszélgetés öröme megmaradt és mivel régóta, napjában többször osztom meg gondolataimat belül, a belső blogolvasókkal, gondoltam, a külvilágban is kipróbálom a dolgot.
Persze tele vagyok félelemmel, lesz-e elég kitartásom, lesz-e elég ötletem, bátorságom, hogy a gondolataimat, receptjeimet, botlásaimat és örömeimet megosszam, de végülis ha nem, akkor egy blogot fel is lehet függeszteni, be is lehet zárni, nem? Majd meglátjuk!