Csapongok...

Egy jó pszichológus nyilván egész tanulmányt tudna már készíteni arról, hogy miért nem jó nekem egyik sablon sem. Miért nem érzem egyiknél sem, hogy na ez az! Illetve amikor ezt érzem, akkor két nap múlva már bizsereg bennem a gondolat, hogy hátha van jobb, le kéne cserélni. Furcsa félelem húzódik mögötte: attól, hogy nem fejez ki engem eléggé. Mert szeretném, ha nagyon is én lennék. Ez a hülye maximalizmus! Sokszor hátrahagynám, eltemetném, hogy ne hajtson fölöslegesen, ne idegesítsen, ne használja több energiámat, mint én szeretném. De azt hiszem, ez egy nagyon hosszú út. Az elmúlt 32 év alatt mi összenőttünk és ha azt az elméletet veszem alapul, miszerint ha hosszabb időt (éveket) tölt valaki külföldön, akkor kb dupla annyi idő, mire valóban hazaér..., szóval ha ezt vesszük, akkor minimum 32 évem van arra, hogy egyensúlyi állapotba hozzam "miss maximát". Hála Istennek, nem most indulok ezen az úton, pár lépést, talán néhány évnyit már megtettem.
Mindenesetre az egyszerűség jegyében marad most ez, ami egyébként nagyon tetszik, pont az egyszerűsége miatt. És a nagy elhatározás, illetve inkább a belső késztetés: nagyobb figyelmet fordítok a tartalomnak, a minőségi írásnak és ételeknek.
Még az elejéhez visszakanyarodva...szóval hogy engem mutasson meg ez a kis netes napló. Ez fontos nekem. S ha jobban belegondolok, miközben a sablonok útvesztőjében keresem az igazit, valójában nagyon is magamat keresem, feladatomat, utamat, szerepeimet, kérdéseimet és válaszaimat. És ez egyáltalán nem baj, sőt. Azt jelenti, úton vagyok.

Kedves Olvasóim, bocsássátok meg nekem, hogy ha szorgosan olvasgattatok eddig, mindig más képpel találkoztatok. Köszönöm a kitartást és a kedves visszajelzéseket, biztatást. Nem ígérek semmit a sablonokkal kapcsolatban, de egy biztos: tartalom lesz!

Holnapra például csirkecombot tervezek vöröslencsés valamivel...