Recent Posts

kedd, április 12, 2011

Tavaszi saláta medvehagymával

Tavasszal egyre nagyobb az esély arra, hogy friss bármiből készítsünk salátát ebédre, vacsorára. Nemcsak tisztít, frissít a sok nyers étel elfogyasztása, hanem ténylegesen energiát is ad, nem is beszélve arról, hogy milyen jó érzés arra gondolni, hogy ma is picit tettem az egészségemért.
A saláta számomra egyenlő a változatossággal. De az is fontos, hogy legyen benne néhány alap hozzávaló, aztán ezeket, ezek fajtáit számtalan módon lehet variálni. Ezek az alap hozzávalók: nyers zöldség, valamilyen salátaféle, esetleg csíra, ha van, valamilyen olajos mag, olíva vagy egyéb hidegen sajtolt olaj és balzsamecet, esetleg némi gyümölcs, ha passzol. ezekből persze nem kell mindig minden, de annyi félét ki lehet hozni belőlük! És akkor a húst, halat, sonkát, sajtot nem is említettem...

Ehhez a salátához most a következőket használtam:

2 nagy fej karalábé
5 retek
fél csomag medvehagyma
2 narancs
2 ek szezámmag
3 ek pirított, darált törökmogyoró
olívaolaj
lenmagolaj

A zöldségeket nagy lyukú reszelőn lereszeltem, a narancsot megpucoltam és a gerezdeket is még kettévágtam, a medvehagymát mosás után vékony csíkokra vágtam. Minden hozzávalót egy tálba tettem és kicsit állni hagytam. Vacsorára, sült hús vagy hal mellé is kitűnő, különösen izgalmas benne a narancs, nagyon jól ellensúlyozza a medvehagyma pikáns csípősségét.
balzsamecet

hétfő, április 11, 2011

Medvehagyma

Tavaly ilyenkor, amikor még közel laktunk egy nagyon jó piachoz, úri dolgom volt. Akár naponta vihettem haza a gyönyörűséges csokor medvehagymákat és vadászhattam a recepteket, gyárthattam a fenséges ételeket.
Most kicsit nehezebb a dolog, nincs óriási választékkal rendelkező piac. De medvehagyma azért van. Viszont valahogy lazábban kezelem a dolgot, és egész egyszerűen próbálok minél több dologba tenni belőle. Hétvégén pl nagyon egyszerű kakukkfüves-tejszínes gombamártást csináltam, medvehagymával (a főzés utolsó percében tettem bele). Készült egy gyors currys csirke is, amibe szintén került egy kis medvehagyma. A csokor maradékát pedig szeretném házasítani némi karalábéval valamilyen saláta formájában, de azt hiszem, dióval és finom olívaolajjal pestot is fogok belőle készíteni. Amíg szezonja van, együnk belőle minél többet!

Néhány érdekesség:
- nem csak a medvék, de a vaddisznók is nagyon kedvelik a növényt
- kígyóhagymának, poroszhagymának is nevezik
- "Kedvezően hat a gyomorra, a bélrendszerre, krónikus hasmenés és szorulás ellen jó hatású, a szédülést, fejfájást enyhíti, a magas vérnyomást csökkenti, tisztítja a vesét és a húgyhólyagot, elősegíti a vizelet ürítését, tisztítja a vért." (forrás: wikipédia)
- a fokhagymával összehasonlítva: míg illatanyaga a fokhagymáéhoz képest sokkal enyhébb, koleszterincsökkentő, értisztító és baktériumölő hatása az előbbiének sokszorosa!

Virpi - blogajánló

Ezt érdemes olvasni!

csütörtök, április 07, 2011

Batyus hús

Ajjajjajjajjjajjj... nagyon eltűntem, tudom. Téli pihenőre mentek a kreatív energiák, lassan ébredeznek a tavasszal együtt. Igazából, nagyon őszintén sok írnivalóm lett volna, csak valahogy kedvem nem volt. Nagyon összetett dolog, talán egyszer írok róla. Volna írnivalóm a másik blogra is, igyekszem ott is utolérni magamat.
Nagyon röviden:
- túl vagyunk életem legkeményebb telén, amit gyakorlatilag egy alig fűthető nyaralóban töltöttünk a Pilis oldalában. Azt hiszem, ezzel sok mindent elárultam. sokat fáztunk, de megtanultunk kandallót rakni, kevés dologgal jókat játszani, értékelni a meleg teát, az összebújást, szorosabb közösségbe kerültünk a természettel, barátokra leltünk és ami a legfontosabb, a kemény tél fényében azt hiszem, sokkal jobban értékeljük a gyönyörű tavaszt. Minden nap több levél pattan ki a rügy-állapotból, a hagymások szinte versenyre kelnek egymással és ontják az illatokat, színezik a tájat, kertet. Szívet vidámító látvány és hihetetlen öröm-energiákat ad, ahogy nap mint nap útnak indulva szembesülünk a természet éledésével és erejével.
Nekem is sok erőt ad és abban bízom, hogy azok a bizonyos kreatív erők, amelyek nagyon kikívánkoztak belőlem bő egy éve, amikor útjára indult ez a blog, utat találnak megint a tavaszi zsongásban.

Bucusom egy hete itthon, napokig magas láz, majd fülgyulladás, maradnak az egyszerű, gyors kaják megint. Napokig semmit nem evett, s amikor már kicsit kilátott a nyomorából, és megkérdeztem, mit enne, természetesen borsófőzeléket rendelt. Magamnak valami változatosabbat szerettem volna, így született a batyus hús ötlete. Párom hozott 5 szelet karajt és néhány alma is várta jobb sorsát, adta magát a mai ebéd.

Hozzávalók:

50 dkg sertéskaraj
2 nagy alma hámozva, magozva, vékony szeletekre vágva
só, bors
olívaolaj
valamilyen zsír, nekem liba volt itthon
pici fahéj és szegfűszeg

A karaj szeleteket megmostam, megszárítottam, majd a libazsíron elősütöttem, aranybarnára mindkét oldalát. Amíg sült, előkészítettem a batyukat. Alufóliából 5 nagyobb darabot téptem, szétterítettem, alulra pici olajat locsoltam, ráfektettem 2-3 vékony szelet almát. Erre pakoltam a sült húst, amit sóztam, borsoztam, majd a tetejére ismét almaszeletek kerültek. Ezekre csipet fahéjat és szegfűszeget szórtam és ismét olajat löttyintettem rá. A fólia széleit összekaptam és batyura tekertem. Forró sütőbe toltam a batyukat egy tepsin, amelyen feküdt néhány darab zöldség (padlizsán, répa és cukkini is, sóval, borssal, olívaolajjal keverve) és kb 40 percig sütöttem.

kedd, február 08, 2011

Áfonyás-narancsos "kenyér"

Az eredeti receptet itt találtam, aztán jöttek az ötletek (pl citrom híján narancsot használtam, az áfonyával szerintem nagyon jól passzolnak) és alakult a saját verzió. Teljes kiőrlésű liszt, kókuszzsír és egy kevés nyírfacukor teszi reformossá ezt a sütit. A végeredmény egy, még napokig szaftos, kellemesen édes és laktató sütemény, teához, kávéhoz ideális.

Hozzávalók:

2 bögre sima liszt (én a felét teljes kiőrlésűre cseréltem)
bő fél bögre cukor (ennek a fele nálam nyírfacukor, fele pedig barna nádcukor volt)
1 tk szódabikarbóna
1/2 tk só
3/4 bögre narancslé
3 ek kandírozott narancshéj
3 ek kókuszzsír olvasztva
1 nagy tojás
10 dkg aszalt vörös áfonya
1/2 bögre kókuszreszelék
kevés víz, ha túl sűrű a tészta


A sütőt előmelegítem 180 fokon, és kizsírozok egy közepesen hosszú gyümölcskenyér formát. A száraz hozzávalókat összekeverem, a kókuszzsírt megolvasztom, hozzáadom a lisztes keverékhez, majd elkeverem a tojással és az aszalt/kandírozott gyümölcsökkel is. A végén egy kevés vízzel hígítom, ha szükséges. Belekanalazoma formába, szépen elegyengetem és a forró sütőbe tolom, ahol kb 45-50 percig sütöm, tűpróbáig. (Az utolsó 10 percre én letakartam, hoyg ne égjen meg.) Ha kihűlt, szeletelem.

csütörtök, február 03, 2011

minireklám

Felkerült egy bejegyzés a másik blogra, itt elolvashatjátok. Mindig kérdéses, hogy vigyem-e a kettőt, nem is viszem, hisze alig írok oda, ide is ritkábban mostanság, de nincs szívem összeolvasztani őket. Még nincs.
Amúgy ma paradicsomos zöldségragut ettünk kölessel, holnapra borsófőzeléket tervezek sült csirkével, a hétvégén pedig két sütit is meg akarok sütni, egy kávés-diósat és egy citromos-áfonyásat, a receptek majd jönnek.
És egy prózai kérdés: nincs ötletetek a fagyasztott sóska felhasználására? A sóskamártást csak én szeretem, levest tudok még elképzelni... egyéb?

szerda, február 02, 2011

100.


Fordulók jönnek, ez a mostani vezeti a sort, ez a 100. bejegyzés a blogon. És milyen szép, hogy azért született, mert díjat kaptam! Köszönöm ezúton is Anninak, hogy gondolt rám, megtisztelt vele, nagyon jól esik.
A díjjal kötelezettségek is járnak, örömmel teszek eleget nekik:

  • Írj egy bejegyzést, amelyben közzéteszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
  • Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
  • Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
  • Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.
És akiknek én továbbadom:
www.hazamtaja.blogspot.com
www.olajzoldlevelekkeken.blogspot.com
www.nyarikonyha.blogspot.com






csütörtök, január 27, 2011

A nyírfacukorról

Örvendetes dolog történt, megkerestek a nyírfacukor magyarországi forgalmazói, hogy egy, a termékről készülő kiadványban felhasználnák az egyik receptemet. Apróság, de megtiszteltetésnek vettem. Megírtam nekik is, nem használom nagyon gyakran, mert rettentő drága, viszont igyekszem minél kevesebb cukorral főzni-sütni itthon. Ennek következménye, hogy kevesebbet sütök, olykor a nyírfacukorral. Bármiben használtam eddig, csak jó tapasztalataim voltak. Nézzétek meg a honlapot, hasznos infokat találtok róla.

Téli álom

Az elmúlt hetekben sokszor jutott eszembe a blog, de bevallom, nem volt miről írnom. Részben azért, mert nem alkottam semmi kimagaslót (jó, ettünk finomakat, csak nem gondoltam, hogy ide kell hoznom, olyat mindenki főz), másrészt pedig azért, mert igencsak lefoglalnak a téli túlélés feladatai: kicsi házunk fűtésének koordinálása, hóban babakocsizás kilométereken át, hányó-fosó gyermekek ápolása, háztartási keksz ésszerű adagolása a nehéz napokon, heteken át tartó hurutus köhögés csillapítása... de mindezek előtt sajnos saját nyavalyákkal is sokat bajlódtam, bajlódom. November elején elkezdett dagadni a lábam, aztán a két karom és bizony az ezzel járó fájdalmak és kellemetlenségek blokkolták az energiáimat. Nagyon büszke vagyok rá, hogy egész eddig kimaradtam az egészségügy kavalkádjából, de ezen rejtélyes betegség kapcsán bizony igencsak belekerültem. Plusz nehezítő körülmény, hogy ugye most már nem a fővárosban élünk, vidékről, még ha az nem is jelent több száz kilométert, egészen más, sokkal körülményesebb az egész. De nem panaszkodom, minden vizsgálatot meg tudtam oldani, gyerekvigyázónk is lett, olyan, mint a nagykönyvben, így könnyebb programban, gyerek-nélküli időben gondolkodnunk és a kezelések, kivizsgálások logisztikája is könnyebb volt. Szóval mindezen körülmények miatt a főzési lendületem bizony eléggé megcsappant, talán csak téli álmot alszik. Egyszerű dolgokat készítek, sok zöldséget eszünk, és nem tudom, ma reggel valahogy megint tárkonyos levest kívántam. Szerintem én abból bármikor, bármennyit tudnék enni, annyira szeretem. Ma nem volt itthon szinte semmi, így a levesbe krumpli, sárgarépa és cukkini került, sok hagyma, fokhagyma meg a fűszerek. Ennél jobb, több, különlegesebb most nem kell.
Igyekszem azért lassan ébredezni ebből az álomból, tartsatok ki!

szombat, január 08, 2011

Almakompót

Banális dolog almakompótról írni egy gasztroblogon, de mivel nem szándékom világhírű karriert befutni vele, megteszem. Ezekben a napokban számomra ez a "comfort food".
Mert hogy mi más jut eszembe egy hányós-fosós vírus után, végén, lábadozás közben? Rizs, répa, krumpli, három-négy nap után egy kis sült csirke és almakompót. Vigasztaló, lágy-langyos, melengető finomság magában is, társítva sok mindenhez is. Hogy miért feledkezem meg róla olyan sokszor? Pedig annyira egyszerű és annyira... egyszerűen tökéletes ezekre a beteges téli napokra.

Hozzávalók:
alma pucolva, kockázva
víz
citrom
cukor/méz/nyírfacukor, ki mit szeret
fűszerek: fahéj, szegfűszeg

Az apróra vágott almát lábosba teszem, felöntöm vízzel, hogy ellepje, teszek hozzá citromot mennyiségtől függően, hozzáadom a cukrot, a fűszereket és felforralom. Kb 1-2 percig rottyantom, és kész. Langyosra hűtve a legfinomabb, de később, hidegen is nagyon jó!

péntek, december 31, 2010

Téli tárkonyos raguleves

Az elmúlt hetekben többször is főztem ezt a ragulevest, pl - és ne botránkozzatok meg - nálunk ez volt Szenteste a vacsora, utána pedig bejgli, de az egy másik poszt. Merthogy miről is szól a Szenteste, a Karácsony? Számomra, a családunk számára elsősorban Jézus születéséről és emellett vagy ezután persze arról is, hogy örömet szerzünk egymásnak, odafigyelünk egymásra, különösen a gyerekeinkre. Vicus már érzékel sok mindent, Bucus meg egyenesen angyal-lázban égett már hetekkel karácsony előtt. Azonban úgy tervezni a menüt, hogy ez kellően ünnepi és válogatott és a gyerekek számára is élvezhető legyen... hát, szerintem majd minden évben fejlődünk ebben, számomra most az volt a legfontosabb, hogy jóízűt együnk és mindenki szeresse azt, amit az asztalra teszek. A különféle étel-költemények esetében kicsi gyerekeknél a hatás mindig kétesélyes, így, mivel korábban teszteltük a levest és átütő sikere volt, úgy döntöttem, hogy Szenteste egyszerű, de fenséges vacsorát csapunk, leves és bejgli. Így is lett, ünnepi, melengető és szeretettel teli vacsoránk volt, Karácsonyhoz méltó.

Hozzávalók, kb 6 személyre:

ami mindenképp kell:

20 dkg bacon szalonna vagy valamilyen húsos szalonna
50-60 dkg apró kockákra vágott pulykamell filé vagy más raguhús
3-4 szál szárzeller
1 nagy fej vöröshagyma
1 szál póréhagyma
5-6 gerezd fokhagyma

innentől a zöldségeket szabadon lehet válogatni, nálunk került bele:

5-6 szál sárgarépa
3 szál fehérrépa
kicsi negyed kelkáposzta apróra vágva
kb 40 dkg gomba
1 kis fej karfiol (lehet brokkolival is)

illetve minden más, amit el tudtok képzelni

1 ek libazsír
só, bors
tárkony
kb 2 dl főzőtejszín/zabtejszín
citromlé/tárkonyos ecet

Kevés libazsíron elindítom az apróra vágott hagymákat a baconnel és az apróra vágott szárzellerrel. A zöldségeket és a húst apróra vágom. Először a húst adom a hagymás alaphoz, majd kb 10 perc múlva a zöldségeket is, sózom, borsozom. Fedő alatt párolom tovább, majd újabb 10 perc múlva felöntöm annyi vízzel, hogy kb 2 ujjnyira ellepje, jó sűrű leves legyen belőle. Puhára főzöm a benne lévőket, nem kell túl sokáig főzni, még kb 15 perc szerintem. A tárkonyt elkeverem a tejszínnel és felöntöm vele a levest. Összerottyantom és elzárom alatta a lángot. Tárkonyos ecettel vagy citrom levével ízesítem.

szerda, december 22, 2010

Lemon curd - citromkrém ajándékba

Nem tudom, hány posztot tudnék megtölteni az elmúlt hetek eseményeivel, de mivel kicsit borúsra sikerednének azok a bejegyzések és így, karácsony előtt nem akarok (meg, hála Istennek, talán már nem is tudnék annyira) borongani, egy kis ajándékötletet osztok meg a blog olvasóival, hátha valakinek még az utolsó pillanatban is van kedve házi gasztroajándékot készíteni. Kb 20 perc alatt készen van és garantált a siker. A recept persze nem saját, Delia Smith, az angolok egyik nagy szakácsasszonyának receptje, és nagyon beválik.

Hozzávalók kb 3.5 dl-hez:

4 nagy citrom leve (és héja is, de mivel a bio citromot nem tudom megvenni, a nem bio héját mg nem szívesen használom, így maradt csak a leve, így is fantasztikusan aromás lett a krém)
4 nagy tojás
225 gr vaj
eredetileg 350 gr cukor, de szerintem ez nagyon sok, én csak kb 200 gr-ot tettem bele

kicsi, forró, steril üvegek

A tojásokat alaposan felverjük egy lábosban, majd hozzáadjuk a többi hozzávalót és közepes tűzön, folyamatos kevergetés mellett besűrítjük (kb 8 percet vesz igénybe, ne adjátok fel, előbb-utóbb sűrű lesz. Amikor besűrűsödött, lassú tűzre mérsékeljük alatta a lángot és további egy percig keverjük. Üvegekbe töltjük (tele), lezárjuk, és hagyjuk kihűlni. Mehet a hűtőbe, néhány hétig eláll. Reggeli kalácsra, pirítósra fantasztikus!

szerda, december 01, 2010

Pilinszkyfalu

- Tessék mondani, meg tudja mondani, merre van Pilinszkyfalu? - furcsa kinézetű alakok állítottak meg ezzel a kérdéssel rozoga piros furgonjukban ülve, amint Vicussal a zuhogó hóesésben meneteltünk hazafelé a dokitól. Megragadt bennem ez a név - Pilinszkyfalu. Szegény emberek, egyszerűek, a falu nevét sem tudják megjegyezni, amit keresnek, az irányokat is nehezen értették, ahogy próbáltam magyarázni az utat Pilisjászfaluba. Viszont velem maradt a név, vele a hívás a mélyülésre, itt az Advent, vissza a lényeghez, a Lényeghez! Egyszerűen, szelíden, türelmesen, szabadon, örömmel, szeretettel várakozni és egyre inkább észrevenni és figyelni arra, ami igazán fontos.
Az elmúlt években menetrendszerűen bekövetkezett az előkészület ideje folyamán egy stresszes, feszült állapot, amikor kitörtek belőlem a saját hiányaim, elöntöttek a pót-vágyaim, és miközben hetekig azon agyaltam, törtem a fejem, hogy mivel tudnék minél nagyobb örömet okozni a szeretteimnek (sokszor csak az anyagi szintig jutottam, lsd ajándékok), hogyan tudnék minél szebb, hangulatosabb környezetet teremteni az ünnepléshez...szóval mindeközben nem tudtam kivonni magamat az alól a hihetetlen nyomás alól, ami árad a karácsonyt megelőző impulzus dömpingből: vegyél, még, többet, szebbet, drágábbat, díszíts, költs, főzz, harmonizálj, adjál, adjál, adjál... Karácsony előtt pár nappal mindig begörcsöltem ettől a feszítéstől és minden évben újabb elhatározást tettem, hogy nem, idén nem hagyom magam elsodorni az árral.
Most, hogy tisztes távolságba kerültünk a fővárostól, érzem, hogy ténylegesen nem lesz alkalmam róni ezeket a köröket. Kreativitást kíván tőlem, hogy hogy oldjam meg az ajándékokat úgy, hogy nem tudok akármikor beugrani egy plázába, nagyobb átgondoltságot, tervezettséget kíván a helyzet, és sokszor érzem, hogy jönnének újra a hiányok, a belső vívódások, de sok minden int, vezet a VALÓDI EGYSZERŰSÉG felé.
Ez most számomra a nagy feladat: egyszerűen, örömben és szeretetben ünnepelni. Ehhez szeretném igazítani a készületet, az ajándékozást, és a Lényegre figyelve próbálok én is Betlehem felé zarándokolva a jászolhoz vinni hiányaimat, belső elvárásaimat, sebeimet. Hogy ne a külvilágtól várjam a gyógyírt, hanem a születő Kisded ártatlansága, szelídsége simítsa egyenessé kicsi lelkem göröngyeit...

szombat, november 06, 2010

Rém egyszerű gesztenyés töltött alma

Mára egy egyszerű édességet kellet kitaláljak, mert a délelőttöt a csodás napsütésben családi biciklizéssel töltöttük, viszont régi lakóhelyünkről az ex-szomszédokat vártuk vendégségbe ebédre, úgyhogy villám ebéd kellett. Tudom, a 20 fokhoz nem illik a hurka-kolbász, de iciri-piciri piacunkra a szomszéd településről fantasztikus sütnivalók érkeztek, úgyhogy kétféle hurkát és kolbászt sütöttünk hagymaágyon, hozzá csak egy egyszerű puliszkát főztem, többféle savanyúsággal ettük. Utána pedig ezt töltött almát, aminek az ötlete készítés közben alakult.

Hozzávalók (4 főre):

4 alma félbe vágva és a magháza kivájva (kikapargattam még annyi almahúst is, hogy tölthető legyen)
1 csomag gesztenyepüré felengedve
10 dkg tejszínes krémsajt vagy lekvár

pici morzsához kb 5 dkg liszt, 5 dkg mandula, 5 dkg cukor és kb 5 dkg vaj - ezekből morzsát készítek a késbetétes robotgéppel

Az almákat előkészítettem, a gesztenyepürét összekevertem a krémsajttal és az almafelekbe töltötem, tetejükre kanalaztam fél-fél ek morzsát, illetve amennyi elbírt és forró sütőben kb 20 perc alatt megsütöttem. Kis vaníliafagyit vagy szószt elbírt volna, nekünk az most nem volt, de magában is finom lett.

vasárnap, október 31, 2010

Sütőtökös cheescake

Megvallom, erre a finomságra rettentő büszke vagyok! Az ihlet innen jött. Aztán amikor láttam, hoyg Annie receptje 5 tojást használ, tudtam, hogy nekünk ez nem működik. Így aztán felkutattam emlékeimben meg a neten Vrábel Kriszta keksztortáját, amit anno többször, több változatban is készítettem és igyekeztem a kettőt őszire, szezonálisra hangolni. Így született meg eza torta, ami hihetetlenül finom lett. Bár a készítése során bénáztam kicsit, hiába, nem vagyok profi, de megoldottam és így is remek lett. Legközelebb még egy kevés naranccsal bolondítanék rajta, amíg tart a sütőtök szezon, biztosan kipróbálom!
Figyelem! Ez a torta 18 cm-es formában készült. Kicsinek tűnhet, de mivel laktató, tartalmas süti, szerintem pont jó. Ha nagyobbat készítenél, szorozd fel a mennyiségeket.

Hozzávalók a kekszes alaphoz:

15 dkg zabkeksz
8 dkg olvasztott vaj

A zabkekszet a késes robotgépben morzsásítottam, majd átöntöttem a formámba, hozzáadtam az olvasztott vajat, jól elkevertem, és lenyomogattam az aljára. Mivel gyorsan készült a krém is, a kekszes alapot a mélyhűtőbe tettem kb 15-2 percre.

Hozzávalók a krémhez:

15 dkg sült sütőtök püré
15 dkg tejszínes krémsajt/mascarpone (gondolom, ez lehetne kicsit több is)
20 dkg olvasztott fehér csoki
1/2 tk fahéj
1/2 tk őrölt szegfűszeg
kb 8 dkg cukorból készített karamell

A sütőtök pürét összekeverem a krémsajttal, a fűszerekkel. Pici vízzel karamellizálom a cukrot, megolvasztom a csokit.
(Itt elkövettem azt a hibát, hogy hirtelen ráöntöttem a forró karamellt a sütőtökös krémre, aminek következtében persze a karamell azonnal kőkeménnyé változott. Pillanatnyi kétségbeesés után az egészet a késes robotgépbe öntöttem és kb 1 perc alatt apró forgácsokra "turmixoltam" a karamelles krémet. Huhhh, ezt megúsztam! Legközelebb azért okosabban csinálom!)
A krémhez keverem végül az olvasztott csokit is, majd az egészet a hűtőből kivett kekszalapra öntöm. Beteszem immár a rendes hűtőszekrénybe pár órára (minimum 3), ezalatt az idő alatt jól megszilárdul és szépen szeletelhető lesz.

Így utólag valószínűleg picit kevesebb csokit, több krémsajtot és narancslevet is tennék bele, az majd egy továbbfejlesztett változat lesz. De ez így is fenséges volt.

Rozsos pogácsa szalonnával, hagymával, dióval

Mint írtam, jönnek a vendégek. Minden nap. Tegnap a barátainknak két újdonságot készítettem, persze nem teljesen kútfőből. Ehhez a pogácsához az alapot Horvát Ilona egyik pogácsareceptjéből vettem, de igazság szerint inkább csak az arányokat. Rengeteget változtattam rajta és a négy szülő és négy gyermek egy falatot sem hagyott belőle.

Hozzávalók (kb 30 közepes pogácsához):

15 dkg rozsliszt
25 dkg búzaliszt
1 csomag szárított élesztő
só
kb 10 dkg apróra vágott húsos szalonna zsírjára sütve
1 fej, a szalonnával együtt sült, apróra vágott vöröshagyma
kb 10 dkg pirított dió
kb 1 dl langyos víz
kb 1 dl joghurt/aludtej (szobahőmérsékletű)

A liszteket összeforgattam az élesztővel és a sóval, majd összegyúrtam a hozzávalókat. Langyos helyen duplájára kelesztettem, majd lisztes felületen kb 1 cm magasra lapogattam és pogácsákat szaggattam belőle. Bucus miatt tojással nem kentem meg, tojást sem használtam hozzá, egyszerűen csak forró sütőben kb 25 perc alatt megsütöttem.
Lehet tojással kenni, magokkal szórni.

szombat, október 30, 2010

Karfiolos csicsókakrémleves

A hosszú hétvégén minden nap vendégeink vannak. És ilyenkor szeretek készülni. Egyikük este jön, vacsorára is marad, mások délután, megint másnak "nem kell semmi, ne törjem magam".
Ok, de én akkor is szeretek készülni. Feldob és energiával tölt fel, amikor fejben-szívben készülhetek az érkezésükre, tervezhetem, hogy az adott napszakhoz, az ő ízlésükhöz mi a legjobb vendégváró. Persze passzoljon az évszakhoz, a napszakhoz is, és nem utolsó sorban legyen finom. Lehetőség szerint nagyon finom! No, senki ne képzeljen díszes terítéket, többfogásos menüt, 5 sor evőeszközt, színben harmonizáló szalvétát, tányért, terítőt, asztaldíszt... Ez a nagy ünnepeknek jár. A hétköznapok, hétvégék kis ünnepei, családi, baráti találkozások könnyen alakulnak ünnepivé a külső feltételek megléte nélkül is. Olyan sokszor tanulom, és még tanulnom kell, hogy a kevesebb is elég. Elég egy szál gyertya, otthonos rend, illatos tea és lobogó tűz a kandallóban, elég egy kedves mosoly, egy őszinte érdeklődő kérdés, egy meleg, befogadó ölelés, egy jóízű, nevetős pillanat felnőttek és gyerekek között ahhoz, hogy a találkozás valódi Ünnep legyen.

És mivel most a kísérletező kedvem is kezd előbukkanni, több izgalmas dolgot is készítettem/készítek a napokban. Az első volt ez a leves, az esti vendégnek, vacsorára.

A csicsóka számomra olyan "nem tudok vele mit kezdeni" zöldség. Próbálkozásaim voltak már, de valahogy nem volt soha igazi "aha" élményem vele kapcsolatban. Azért minden évben újra adok neki egy esélyt, hátha. Úgyhogy amikor megláttam a zöldségesnél, mellette a karfiolt, rögtön megvolt a leves ötlete. Sok hagymával és fokhagymával képzeltem, a tetejére pedig apró meglepetéseket találtam ki. Tegnap ez volt a vacsora, ma pedig ezt ebédeltük, utána csak egy kis diós tésztát ettünk. Tökéletes szombati ebéd.

Hozzávalók egy nagy adaghoz (kb 6 személyre):

1 kg csicsóka (hámozás után kb 60-70 dkg marad)
1 közepes fej karfiol
3 közepes fej vöröshagyma
5 gerezd fokhagyma
5 dkg vaj
só, bors
1/2 tk őrölt szerecsendió
kb 4 ek-nyi reszelt parmezán vagy grana padano (ez el is maradhat, lehet a tetejére is szórni pici reszelt sajtot)
1 kis doboz tejföl

A megpucolt, felvágott hagymákat vajon pirítani kezdtem, majd amikor már szép színe kezdett lenni, hozzáadtam a megpucolt, felkockázott csicsókát és a kicsi rózsákra szedett, megmosott karfiolt. Sóztam, borsoztam, hozzáadtam a szerecsendiót és kicsit pároltam, majd felöntöttem annyi forró vízzel, hogy éppen ellepje. Kb 20-25 perc alatt megpuhultak a zöldségek, botturmixszal összekevertem, hozzáadtam a reszelt sajtot és a legvégén belekevertem a tejfölt.
A tetejére pedig a következőkből válogathattak a vacsoraasztalnál ülők:
- levesgyöngy (ez persze nem az én érdemem, de nagyon jól illett hozzá)
- pirított baconszalonna
- maradék szalonnazsírban pirított dió

A hárommal együtt volt a legfinomabb.

csütörtök, október 28, 2010

Pangásius citromborsos-kakukkfüves reformkabátban

Már említettem, hogy nagy lakásból kicsi házba költöztünk. Így aztán sok cuccunk a garázsban, dobozokban várja jobb sorsát, majd, az igazi házunkban. A sok cucc része szakácskönyveim nagy része is, de persze azért párat behoztam a házba. Az egyik persze: Nigel Slater Kithen Diaries. Évente nem is tudom, hányszor lapozom újra és újra át, és keresem az új ötleteket, inspirációt. Van, hoyg csak úgy, ötlet híján ütöm fel, van, hogy konkrét alkalomra keresek valamit, van, hogy kíváncsisággal telve olvasgatom, adott napra vajon mit ajánl. Soha nem csalódom benne.
Így volt most is, bár kicsit megkésve, mert a Nagy Nap lassan egy hete volt, amikor reggel Vicussal a vonaton ülve hálával telt meg a szívem a gyönyörű reggeli napsütésben, a kissé deres fák és füvek láttán és valahogy megszületett bennem megint, immár sokadszorra a KÖSZÖNÖM. Az életemért, mindazért, amit az elmúlt években kaptam, azt a rengeteg ajándékot, amelyektől olyan gazdag és szép az életem. Jó volt valóban érezni ezt a hálát, ennek a fényében tölteni el azt a napot.

Szóval hamarabb szerettem volna kvázi magamnak szülinapi valamit főzni, de nem jött össze. Pedig már hetek óta kinéztem a könyvben a tárkonyos bundában sült halat, feljegyeztem magamban, hogy ezt meg kell csinálni. Valamiféle citrommártást képzeltem még hozzá, meg egyszerű főtt rizst. Aztán a dolog nem úgy alakult.
Vásárlás közben beraktam a kosaramba egy zacskó citromborsot, itthon rájöttem, hogy elfogyott a tárkonyom, gyorsan ki kellett találnom, mi legyen, mert a halat már felengedtem. Így állt össze a fejemben a kakukkfű, a citrombors és némi morzsa keverékéből a hal bundája és még kicsit az indiai hatás is megjelent.

Hozzávalók:
40 dkg pangásius filé három ujjnyi darabokra vágva
kevés teljes kiőrlésű liszt
3 ek csicseriliszt és 5 ek víz keverékéből massza a panírozáshoz
1 ek citrombors
1 ek kakukkfű
1 tk só
kb 3 ek zsemlemorzsa és 3 ek zabkorpa keveréke

citrom a tálaláshoz

A pangásiust megmostam, megszárítottam és kb három ujjnyi darabokra vágtam. Előkészítettem a panírozáshoz az egyik tálban a lisztet, a másikban a csicseris keveréket, a harmadikban pedig az előzőleg mozsárban összetört bors-kakukkfű-só keveréket összeelegyítve a vegyes morzsával. A haldarabokat a szokásos módon bepaníroztam, majd olaj és vaj keverékében oldalanként 2-3 percig, aranybarnára sütöttem. közben basmati rizst főztem hozzá, mire kisültek a haldarabok, kész lett a rizs. Pár csepp citromot tettem a hal tetejére, úgy ettük. Vicus alig bírta abbahagyni. Én is.

Azért ha lesz tárkonyom, azzal is kipróbálom.

Pakora megint - zöldséges

Tart a pakora láz... mert olyan egyszerű és olyan ízes, gyorsan elkészíthető és laktató. Nem utolsó sorban pedig úgy tűnik, a gyerekeknek nagyon-nagyon bejön, így aztán pofátlan mennyiségű zöldséget rakhatok a tányérjukra... az egyetlen bajom vele az olajban sütés, apró konyhámat nem könnyű kiszellőztetni egy-egy ilyen akció után, de a dicséreteket hallgatva megéri.
Most megint olyan "unom már a kenyér+feltét vacsorákat" hangulatban vagyok, annál is inkább, mert nagyon fura jeleket tapasztalok magamon kenyér ügyben. Úgyhogy igyekszem kicsit más dolgokat adni vacsorára, ezek lehetnek kicsit tartalmasabb saláták, egyszerűbb ropogósok, finom, tartalmas levesek, krémlevesek, szerintem ha ilyen van a vacsoraasztalon, akkor nem baj, ha kétszer eszik meleget az ember.
Tegnap este tehát, amikor 7 előtt kicsivel átfázva hazaértünk a gyerekekkel és átadtuk magunkat az átmeneti otthon melegének (átmeneti ide vagy oda, nagyon jó volt megérkezni), kb 10 perc alatt összedobtuk a pakora alapot és már indult is a sütés. Közben megérkezett a családfő, a férfiak begyújtották a kandallót, kicsi lány aktívan vett részt a főzésben és a tűzrakásban is és közben szinte észrevétlenül ínycsiklandozó vacsora került az asztalra.

Hozzávalók:
1 közepes cukkini
2 közepes sárgarépa
1.5 nagy krumpli
1 fej lila hagyma
2 gerezd fokhagyma
só, bors
(kevés reszelt kemény sajt, esetünkben grana padano)
csicseriborsó liszt
víz

olaj a sütéshez

A zöldségeket megpucoltam és apróra reszeltem. A hagymákat apróra vágtam. Alaposan összekevertem a zöldségeket a sóval, borssal, adtam hozzá egy kevés reszelt gran padanot, elkevertem kb 10 dkg csicseriliszttel és kevés vízzel, hogy kicsit szutykosnak tűnjön, de ne folyjon szét. Evőkanálnyi kupacokat tettem a forró olajba és mindkét oldalát aranybarnára sütöttem a pakoráknak.

Közben gyors dip készült hozzá:
fél doboz tejfölt elkevertem
1 doboz joghurttal és
2 ek fűszeres krémsajttal, valamint tettem hozzá
egy gerezd fokhagymát is, no meg
pici sót

Ezzel locsolgattuk a ropogósokat. És nagyon élveztük a vacsorát.

kedd, október 26, 2010

Csapati

A tanfolyamon készítettünk krumplis töltött kenyeret, de itthon alapanyag hiányában csak csapatit készítettem. Ez is végtelenül egyszerű. Indiában ezekhez a kenyerekhez csak teljes kiőrlésű lisztet használnak, fél kg-ból kb 10 csapatit lehet készíteni.

Hozzávalók:
50 dkg teljes kiőrlésű liszt
kb 3 dl langyos víz
só
pici olaj

A hozzávalókból kicsit ragacsos masszát készítünk, az olajat csak a legvégén adjuk hozzá. (A tanfolyamon figyeltem az indiai kezét, amikor befejezte a dagasztást, bizony ragadt még.) Kb 30 percig hagyjuk állni, ezalatt a liszt megszívja magát és szép lágy tésztát kapunk. Kb 8-10 labdacsra szedjük és bő lisztes felületen nyújtjuk vékony lepényekre. Nagyon forró vaslapon kéne sütni, kb 2-2 perc oldalanként, a végén pici olajjal megkenni. Nekem vaslapon nincs (még), kerámia serpenyőben sütöttem, működött.

A töltött kenyérhez ugyanezt a tésztát használtuk, csak mellé reszelt főtt krumpliból, apróra vágott lilahagymából, só-bors keverékéből minden kissé kinyújtott lepény közepébe tettünk egy-egy kanálnyit, újra labdává gombolyítottuk, újra kinyújtottuk és így sütöttük ki a vaslapon. Bármilyen zöldséggel, főleg nyers karfiollal, brokkolival, esetleg répával is működik!