Hétvégi summa

Péntek: rettenetesen nyomott állapot, szinte jártányi erőm sincs, nem tudom, mi van, mi kavarog a légben, körülöttünk, bennem... de semmi bíztató...

Szombat: A. 40 éves, délután buli, leszakad az ég, de soha jobbkor, mire az ünnepelt előkerül a röpke 2 órás óvodai évzáróról, már a fű is száradni kezd a kertben, megtárgyaltuk a pálinka jótékony hatását, hogy hogyan lehet megszeretni az olajbogyót és Vicusnak is szereztünk takarót, hogy ne a karomon lógjon egész este. Az Ünnepelt kedvence a brownies, így teán-csokin-kávén kívűl még kap egy házi browniest (tudjátok, a Nigel Slater félét) és nem bírom ki, sütök egy blondiest is (fehércsokis változat, Stahl könyvéből, recept majd jön), aminek a széleit levagdosom, itthon pusztítjuk, állati jó!

Vasárnap, Gyereknap: későig alvás, Hűvösvölgy, rendőr lovak, tűzoltóautó, erdei séta, saláta ebéd, mászófal és trambulin, túl késői alvás délután, két mosás, játék, játék, játék...

Jó volt.

Ui.: Ja! És hányszor lehet életmódot váltani? A dologról való hallgatásom mögött bizony lustaság lapul(t), de most újult erővel folytatom a megkezdetteket, majd jönnek a beszámolók! Mindenesetre érdekes tanulság, hogy egy-egy nehezebb időszakban milyen könnyen visszakúsznak a régi szokások, beidegződések az evéssel kapcsolatban. Azt hiszem, jót teszek magammal, pedig a lelkiismeretfurdalás mellett a súlyom is nő, az önértékelésem meg csökken.

Milyen jó, hogy mindig lehet újra kezdeni!