Recent Posts

szerda, december 01, 2010

Pilinszkyfalu

- Tessék mondani, meg tudja mondani, merre van Pilinszkyfalu? - furcsa kinézetű alakok állítottak meg ezzel a kérdéssel rozoga piros furgonjukban ülve, amint Vicussal a zuhogó hóesésben meneteltünk hazafelé a dokitól. Megragadt bennem ez a név - Pilinszkyfalu. Szegény emberek, egyszerűek, a falu nevét sem tudják megjegyezni, amit keresnek, az irányokat is nehezen értették, ahogy próbáltam magyarázni az utat Pilisjászfaluba. Viszont velem maradt a név, vele a hívás a mélyülésre, itt az Advent, vissza a lényeghez, a Lényeghez! Egyszerűen, szelíden, türelmesen, szabadon, örömmel, szeretettel várakozni és egyre inkább észrevenni és figyelni arra, ami igazán fontos.
Az elmúlt években menetrendszerűen bekövetkezett az előkészület ideje folyamán egy stresszes, feszült állapot, amikor kitörtek belőlem a saját hiányaim, elöntöttek a pót-vágyaim, és miközben hetekig azon agyaltam, törtem a fejem, hogy mivel tudnék minél nagyobb örömet okozni a szeretteimnek (sokszor csak az anyagi szintig jutottam, lsd ajándékok), hogyan tudnék minél szebb, hangulatosabb környezetet teremteni az ünnepléshez...szóval mindeközben nem tudtam kivonni magamat az alól a hihetetlen nyomás alól, ami árad a karácsonyt megelőző impulzus dömpingből: vegyél, még, többet, szebbet, drágábbat, díszíts, költs, főzz, harmonizálj, adjál, adjál, adjál... Karácsony előtt pár nappal mindig begörcsöltem ettől a feszítéstől és minden évben újabb elhatározást tettem, hogy nem, idén nem hagyom magam elsodorni az árral.
Most, hogy tisztes távolságba kerültünk a fővárostól, érzem, hogy ténylegesen nem lesz alkalmam róni ezeket a köröket. Kreativitást kíván tőlem, hogy hogy oldjam meg az ajándékokat úgy, hogy nem tudok akármikor beugrani egy plázába, nagyobb átgondoltságot, tervezettséget kíván a helyzet, és sokszor érzem, hogy jönnének újra a hiányok, a belső vívódások, de sok minden int, vezet a VALÓDI EGYSZERŰSÉG felé.
Ez most számomra a nagy feladat: egyszerűen, örömben és szeretetben ünnepelni. Ehhez szeretném igazítani a készületet, az ajándékozást, és a Lényegre figyelve próbálok én is Betlehem felé zarándokolva a jászolhoz vinni hiányaimat, belső elvárásaimat, sebeimet. Hogy ne a külvilágtól várjam a gyógyírt, hanem a születő Kisded ártatlansága, szelídsége simítsa egyenessé kicsi lelkem göröngyeit...

3 megjegyzés:

Kriszta írta...

Pilinszky...igen, jó, hogy emlékeztettél rá...
Most nekem az egyszerűség és az elengedés megy...nem tudok görcsölni a karácsonyon szerencsére...
De Pilinszky, őt tényleg gyakrabban kéne olvasni...
Pár hete ez a versrészlete jutott eszembe nagyon erősen:

"Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.

Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első házba, amit meglátott.

Már a falát is megszerette,
a kőmüvesek simogatását,
de az ablak megállította.

A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
olyan szépnek nem látta őket,
mint ez a tisztaszivü állat.

Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
s nem mozdult onnan soha többé.

Nyitott szemmel állt egész éjszaka,
s reggel is, mikor agyonverték."

Gandalf írta...

Kedves Ystar!

Akkor a másik blog már nem is blog?.Márminthogyazakkor már nemisműködős?

ystar írta...

Háát, kedves Gandalf, folyamatosan lebegtetem az újra beindítását, talán az új év ebben is újat hoz, meglátjuk. Szeretném, ha újra élne, de most ennyire telik. Azért köszönöm az érdeklődést és remélem, ide is, oda is néha bekukkantasz! Boldog új évet Neked!