Recent Posts

szombat, szeptember 18, 2010

Morzsás szilva - villámdesszert

A költözés előkészületei miatt kreatív energiám alig marad, így a konyhában töltött idő a minimálisra csökkent. De olykor azért rám tör az alkothatnék, ennek következménye lett ez a nagyon gyorsan összedobható és nagyon finom szilvás-morzsás finomság. Morzsa midnen mennyiségben!

Hozzávalók:
1 kg szilva felezve, kimagozva
pici fahéj

A morzsához:
kb 12 dkg vaj
kb 25 dk "száraz" - én most pici sima lisztet, zablisztet, zabkorpát és egy kis zabpelyhet használtam
kb 10 dkg barna cukor

A morzsa alkotóelemeit késes robotgépben "morzsásítottam", és rászórtam a tepsibe tett, fahéjjal kevert szilvadarabokra. Első ránézésre úgy tűnt, hogy kevés a morzsa, de amikor megsült, kiderült, hogy pont jó. Előmelegített sütőben addig sütöttem, amíg a morzsa aranybarna lett.
Tejszínnel vagy vaníliafagyival, esetleg vaníliaszósszal még fenségesebb, de így is elfogyott az egész tepsi seperc alatt.

kedd, szeptember 07, 2010

Barackos sült répa

Ez az étel lett volna a töltött csirke körete vasárnap, de nem fért bele a délelőtti rogramba az elkészítése, így átkerült hétfőre. Ez is a Rachel Allen könyvből van, de picit variáltam persze rajta: a köménymagot szerecsendióra cseréltem. Amúgy a dolgohoz hozzátartozik, hogy azért örültem ennek a receptnek, mert a nyáron kaptunk a Káli-medencéből 4 üveg baracklekvárt. Gyönyörű színű, fantasztikus ízű, viszont nagyon folyós. Úgyhogy gondolkozom, hogy mire tudom használni sütemény-áztatáson kívűl, és kapóra jött ez a sült répa is.

Hozzávalók:
50 dkg sárgarépa
50 dkg vékony fehérrépa
pici olícaolaj

bors
pici szerecsendió őrölve/köménymag
3 ek baracklekvár
2 tk citromlé

A répákat meghámozom, egyforma hosszúkás darabokra vágom és elrendezem egy tepsiben őket. Meglocsolom egy kis olívaolajjal, sózom, borsozom és ráreszelem a szerecsendiót. Átforgatom, hogy egyenletesen bevonja az olajos réteg a répákat és betolom a 180 fokra előmelegített sütőbe. Kb 30 perc múlva egy kis lábosban összerottyantom a baracklekvárt és a citromlevet, pár percig lassú tűzön kevertgetem. amikor kész, rákanalazom a répára, összeforgatom vele és visszatolom a sütőbe újabb negyed órára, hogy szép aranybarna színt kapjon.

vasárnap, szeptember 05, 2010

Töltött csirke sonkával és bébispenóttal

Nigel Slatert ígértem a hétvégére, aztán úgy alakult, hogy a süti tőle volt, de a mai ebédünket Rachel Allen ihlette... nem baj, angolszász és kedvenc mindkettő. R.A. Home Cooking című könyvére mondhatnám azt is, nem egy nagy szám. Persze nagyon jó kézbe venni, lapozgatni, lélegzetelállítóak a fotók, de azt nem állítanám, hogy tele van különleges receptekkel. Felvonultat egy csomó alapreceptet (mármint angolszász alapreceptet), néhány dolgot nem értek, hogy miért kell leírni egy szakácskönyvben (pl felsorol vagy 5-6 különböző gyümölcssalátát, mindegyik esetben 3-4 féle gyümölcsöt társít és valami finom kontyalávalóval bolondítja - biztos van azért, akinek ez is segítség, de szerintem sokan rájönnek maguktól is) többféle variációban. Ilyen pl a töltött csirkecomb: ajánl hozzá citromos, kolbászos, füstölt sonkás, gesztenyés és gyümölcsös-magvas tölteléket is, valamint legalább 4 féle szószt.
Így indult el a mai ebéd, az itthon lévőből gazdálkodtam, de szerintem ez is olyan, mint lecsó: ahány ház, annyi féle.

Hozzávalók:
4 csirkecomb
5 dkg finom vékony sonka
10 dkg húsos szalonna
3 fej lila sonkahagyma
2 gerezd fokhagyma
1 csomag (20 dkg) bébispenót (de lehet rukkola is pl)

Pici vajon megpirítottam a hagymát, a szalonnát és a sonkát, hozzáadtam a fokhagymát és a végéna bébispenóttal is főztem 1 percig. A csirkecombok bőre alá kis zsebeket vágtam, beletöltöttem kb 2-3 evőkanállal a töltelékből, majd óvatosan elősütöttem őket, hogy szép színük legyen. Egymás mellé fektettem őket a tepsiben, rákanalaztam a maradék tölteléket, aláöntöttem kb 1.5 vizet és előmelegített, közepesen forró sütőben lefedve kb 40 percig sütöttem.
Friss salátával ettük.

szombat, szeptember 04, 2010

Ringlós-körtés torta

Nigel Slater konyhanaplója letehetetlen könyv, amit minden évben, minden évszakban újra és újra előveszek. Egyszerre megfőzni úgysem tudok mindent, tehát mindig találok benne valami újdonságot. Szeretem benne a szövegeket, a történeteket, ahogy leírja a kertjét, látogatásait a hentesénél, a zöldségesnél, a konyhájával, az étellel való kapcsolata egyszerűséget, tiszteletet tükröz.
Keresgettem erre a hétvégére a szeptemberi receptek között mindenfélét, aztán visszakacsintgattam az augusztusiakra és előre lapoztam az októberiekre... közben felidéztem a kellemes augusztusi nyarat és reménykedtem abban, hogy lesz még részünk indián nyárban. Addig is ebben az őszi időben egy nagyon finom őszi süteményt választottam. Az eredeti recepten annyit változtattam, hoyg szilva helyett én ringlót és körtét használtam, dió helyett pedig mandulát. A gyümölcsöket pedig a sütés előtt pár percig pároltam egy kis vaj és barna cukor keverékén egy kis vaníliával.

Hozzávalók:
15 dkg +2 dkg vaj
15 dkg barna cukor + 2 ek
kb fél kg ringló kimagozva és 4-5 darabra vágva
2 körte megpucolva és kis darabokra vágva
3 nagy tojás
7.5 dkg liszt
1.5 tk sütőpor

15 dkg őrölt mandula

A sütőt légkeveréses üzemmódban előmelegítettem 170 fokra.
Az apróra vágott gyümölcsöket egy kis vajon megolvasztott cukorban megforgattam és pici vaníliabéllel pár perc alatt félpuhára pároltam. A vajat habosra kevertem a cukorral, a tojásokat villával alaposan felvertem, amjd apránként a cukros vajhoz adtam és közben folyamatosan kevertem. A lisztet és a sütőport összekevertem és fokozatosan adtam a tojásos keverékhez. A végén hozzá kevertem a mandulát is.
Egy kerek 26 cm-es tortaformát kivajaztam és még sütőpapírral is kibéleltem, amit belekanalaztam a tésztát és a tetejére tettem a gyümölcskeveréket, amit kanállal kicsit "leszűrtem", a fölös levet próbáltam kinyomkodni, az így hátramaradt szósszal tálaláskor meglocsolgattuk a tortaszeleteket.
A tortát kb 40-45 percig sütöttem, villával megszurkáltam a végén, illetve a teteje szép aranybarnára sült.
Nagyon finom lett, gazdag, omló, zamatos sütemény.

csütörtök, szeptember 02, 2010

Eltűnésem oka

A másik blog választ ad rá. Szóval eladtuk a lakásunkat, kb 5 hetünk van, hogy összepakoljuk az életünket és otthont találjunk valahol.
Mivel a pakolás és a két gyerek elég sok feladatot adnak, úgy döntöttem, hogy a költözésig nem főzök. Illetve, hogy teljesen pontos legyek, hétközben nem főzök, hétvégén igen, ennyi jót mindenki megérdemel.
És hogy ne menjen el a kedvetek a blog olvasásától, péntekenként megjelenítem majd a hétvégi menüt, amit kedvenc szakácskönyveimből/blogjaimról fogok összeállítani, minden hétvégén más-más könyv/blog lesz a soros. Az egyik legnagyobb kedvenccel, Nigel Slater-rel fogom kezdeni, jó kis finomságokkal készülök, jönnek majd a receptek.

A hétközbeni ebédeket pedig rendelem. Hááát, erről is tudnék írni, fogok is, az első héten az egyik legnevesebbet (G...) teszteltem, de sajnos azt kell mondjam, gáz. Hogy lehet ugyanazt az ízt reprodukálni kb minden ételnél? Illetve igazság szerint nem minden gáz, a menü, amit a gyerekeknek össze szoktam állítani, egy adagot kettőjüknek, vigyázva aváltozatosságra, egészen ehető (pedig én kényes vagyok rá, elhihetitek). Magamnak viszont, hogy kihasználljam az alkalmat és hasznos is legyen a dolog, fogyókúrás kajákat rendelek, na az tényleg gáz, legtöbbször. Jövő héten egy másikat fogok kipróbálni, majd arról is beszámolok. De azért a hétvégét nagyon várom már!