Recent Posts

szombat, július 24, 2010

Sárgabarackos-fehércsokis clafoutis

Keneséről írni csak az esti órákban, fektetés után lenne módom, ha... ha nem árasztanák el a teraszt a szúnyoghadak! Hihetetlen mennyiségben támadnak úgy este 9 és 11 között, aztán alábbhagy a lelkesedésük. Vicces azért a dologban, hogy így napirendünk elmaradhatatlan részévé vált Bucussal az esti szúnyogvadászat, amin teljes erőbedobással vesz részt ki családunk három tagja (a negyedik ekkorra már az igazak álmát alussza és csak remélem, hogy nem ébred fel a szomszéd szobából átszűrőd puffanásokra) a hálószobában. A fiúk szerint a légycsapó a legalkalmasabb eszköz, én a papucsra és a kezemre esküszöm. Az egyik kezemben a papucs, a másikban egy zsepi, amivel próbálom eltüntetni az esti vérengzés nyomait a falról. Átlagosan 15-20 szúnyogot irtunk így ki egy este... és nagyokat derülünk közben.
No de hogy is jön ehhez a clafoutis? Nos napok óta tervezem a sütit, de olyan irgalmatlan meleg volt, hogy szinte pár métert odébb menni sem volt erőnk, nemhogy sütni-főzni. Ilyenkor tényleg maradnak a nyers gyümölcsök, nekem főleg a dinnye és a barack, meg rengeteg víz. A tegnapin idő meg annyira megterhelte a szervezetemet, hogy tényleg a rosszullét kerülgetett délutánra. Minden nap néztük az időjósok előrejelzéseit és vártuk a lehűlést. Ma megérkezett, viharos erejű szél kíséretében. No, nem baj, ki kell mozdulni, a gyerekeknek program kell (ma elgondolkodtunk, mennyire máshogy telnének a napjaink, ha nem lennének ŐK...ki sem mozdulnánk a házból, olvasgatnánk, esetleg elmennénk ebédelni valahova, aludnánk, amikor tetszik...). El is mentünk Almádiba, ahol a nyári Stahl magazinban hirdetett Szabó pékséget sajnos zárva találtuk, nyitva volt viszont egy számomra nagyon kedves hangulatú piac ahol gyorsan be is vásároltam friss gyümölcsből. Itthon aztán kiderült, hogy a sárgabarack nem teljesen érett még, így gondoltam, elkészítem ezt a receptet kicsit átvariálva. A kenesei gasztroirodalom néhány éves újságokból áll, köztük van egy 2002-es Good Food, már nem is tudom, hoyg került hozzám. Valószínűleg még Angliában vettem, itthon nem tudom megfizetni. Viszont annyira tetszenek ezek az újságok hogy évről évre újdonságként lapozom végig őket és készítek el belőlük egy-egy ételt. Ma ezt a sütit.

Hozzávalók:
kb 45 dkg sárgabarack felezve, kimagozva
1 tábla fehér csoki (nem kötelező, csak jött az ötlet) apróra törve
3 tojás felverve
kb 1.5 dl tej
2 dl tejszín
2 dl tejföl
kb 6-8 dkg liszt
2 ek keményítő
3 ek cukor
2 csomag vaníliáscukor

A magnélküli barackfeleket egy kisebb, kivajazott négyzetes tepsi aljába helyezem, megszórom egy kicsi cukorral ésa magok helyére ültetem a fehércsoki darabkákat. Összekeverem a tojást, tejet, tejszínt, tejfölt, majd beleszórom a szárazak keverékét is és egyenletes tésztát keverek belőle. Ráöntöm a barackra és előmelegített 190 fokos sütőben kb 35 perc alatt aranybarnára sütöm.

kedd, július 20, 2010

Nyári üzemmód

Húúúúú, nagyon el vagyok maradva a blogírással, bocs.
Bevallom, legtöbbször nem nagyon tudtam az elmúlt időben, hogy miről is írjak. A főzés minimális volt, akkor is csak nagyon egyszerű, gyors kajákra futotta. Az evéssel-főzéssel-vásárlással kapcsolatban pedig rengeteg kérdés, kétely fogalmazódik bennem, csak valahogy nem találtam időt rá, hogy leírjam. Pedig szerintem érdemes lenne együtt gondolkodni.
Tombol a gyümölsszezon, az áruk elképesztő. Legszívesebben nem főznék belőlük semmit, csak úgy nyersen enném kilószámra, ha tehetném. Talán idén van először, hogy többször eszembe jut, sajnálom a gyümölcsöt sütibe, levesbe, hús mellé, mert csak úgy magában már annyira finom! Azért persze készül belőlük ez-az, de bizony sokszor elgondolkodom azon, hoyg milyen állati szerencsés vagyok, hogy megtehetem még, hogy megveszem, nem csak az almát, banánt, hanem a barackokat, meggyet, cseresznyét (na, ebből tényleg minimálisat vettem idén, valahogy nem tudtam megbarátkozni az árával), bogyósokat... Egyelőre megtehetem. De tudom, nagyon sokan vannak, akik nem tehetik, vagy sokkal kevesebbet, egyszerűen ünnep számba megy a gyümölcsevés. Mert egyszerűen nem telik rá. És bevallom, kicsit ez a gondolatkör forog bennem tovább a főzés-vásárlás kapcsán is. Minden nagyon drága. De fontos, hogy ne csak olcsó legyen, amit főzök, de egészséges is. És ezt nem könnyű összehozni. Úgyhogy sokszor küzdök, hogy azok az egyszerű dolgok, amiket kaigyalok, menjenek-e, minek menjenek a blogra. Hiszen,ha körbenézek a gasztroblogok világában, azért azt látom, hogy bizony sokszor kerül az asztalra olyan ennivaló, ami nekünk drága lenne. Egy sima borsófőzeléket meg mégsem tehetek föl?!
Hát, ez van mostanában. Azért néha egy-egy ismerős reakciója, ismeretlen,dicsérete, általam nagyra tartott bloggerina kommentje segít, hogy nem fölösleges, hiábavaló úri huncutság az írás.

Ti hogy oldjátok meg a legyen egészséges-olcsó-finom-változatos feladatot?