Recent Posts

kedd, május 18, 2010

Péknél az esőben

Három napos szobafogság után úgy döntöttem, ma már jobb idő van, délutáni alvás után elmegyünk sétálni, dacolva széllel, esővel, hideggel, kedvetlenséggel, a meleg szoba hívogatásával. Persze, mivel ennyi érv szólt a séta ellen, ki kellett találnom valamit, ami miatt érdemes elindulni. Útba ejtjük a péket, ott uzsonnázunk és itthonra is feltankolunk. Javaslatomat élénk bólogatás fogadta, Bucus lelkesen készülődött. Vicust magamra kötöttem, bízva abban, hogy így jobban védem a szél ellen, és nekiindultunk így hárman, hős mama, egy kicsi, egy pici. Bucus könnyen választ már a pékség kínálatából, de Vicusnál még nagyon óvatos vagyok. Bár pár nap múlva lesz a drágám kerek 1 éves, sokkal óvatosabb vagyok Vele a hozzátáplálásnál, mint annak idején Bucussal voltam (néhány dolgot azóta is bánok). Nagyon figyelek arra, hogy tejet ne kapjon, még kiflibe rejtve sem, így neki mindig vizes zsemle jut. (Azért mindig megkérdezem az eladót a biztonság kedvéért, hogy tényleg vizes-e az a szemle.)

Szóval megérkezünk a pékhez, kiválasztjuk a finomságokat, ki-ki a magáét, fizetünk, elhagyjuk az egységet, kilépünk a szemerkélő esőbe, nekikezdünk a jóízű majszolásnak, amikor feltűnik nekem, hogy valaki nem majszol. Ajjaj, elfelejtettem! Vissza a boltba, kedves úr előreenged...
- Itt maradt valami? - kérdezi az eladó hölgy.
- Nem, csak elfelejtettem a zsemléket. Mondja, vizes a zsemle?
(Zavarodott mosoly suhan át az eladó arcán, mint aki nem érti...)
- Nem mindegy? Kint úgyis az lesz... - veti közbe a kedves úr széles mosollyal.

0 megjegyzés: