Recent Posts

hétfő, május 03, 2010

Nincs kedvem...helyzetjelentés

Nem sajnáltatni akarom magamat, szó sincs róla. Egyszerűen nincs kedvem blogolni. Jó sokat gondolkodom rajta mostanában, hogy miről is szól ez az egész, miért is kezdtem el, már arra is gondoltam, hogy abbahagyom, de azt hiszem, túl hirtelen döntés lenne, így még maradok, csak kicsit lehet, hogy csökkentett üzemmódban.
Mert hogy most kicsit nehezebb. A gyerekek pár nap kihagyással szinte egyfolytában betegek, felsőlégúti mindenféle, és hát látni, hordozni a 11 hónaposat 39.5 fokos lázzal, szűnni nem akaró hurutos köhögéssel... hát, nem könnyű. Persze nekem is gyűlik a feszültség, fejben, gyomorban és fáj, gyötör, kijön...

A hétvége kétszeres ünnep volt (lett volna) számomra, egy ajándékkal kiegészülve. Péntek hajnalban megérkezett Rebeka, kedves barátaink harmadik picije, első leánykája, olyan jó volt osztozni az örömben! Isten hozott közöttünk, adjon Neked nagyon szép, tartalmas és örömteli életet, kicsi lány!
Aztán, szombaton volt 6 éve, hogy összekötöttük az életünket. Örökre. Érdekes volt belegondolni, hogy hogyan telt az a 6 évvel ezelőtti nap. És hogy hova jutottunk el ezen évek alatt. Párom szerint megkétszereződtünk. Sok élmény, öröm-bánat van mögöttünk. És rengeteg hála bennünk. Hogy a nehézségek közepette is megyünk tovább, remélhetőleg inkább előre, mint hátra.
És hát vasárnap anyák napja volt: igazi kisgyerekes anyanap volt betegápolással, aggódással, azzal az eltökéltséggel, hogy ezekkel együtt próbálok jókedvű maradni, még úgy is, hogy éjszaka csak 4-5 órát aludtam, két részletben.

Úgyhogy recept most nincs, biztosan lesz majd, ahogy jön, szabadon.

3 megjegyzés:

Maimoni írta...

Fel a fejjel, lesz majd jobb is...:))
Én is vagyok így néha, volt, hogy azt hittem, befejezem a blogolást, kész. De örülök, hogy nem tettem.
Átmegyünk a siralom-völgyeken, és forrássá lesznek.

Unknown írta...

Drága Eszter!
Ez most valahogy ilyen időszak...
Ahogy érzékelem, körülöttem mindenkinél...
És mindenkinek pontosan az nem jó,amiben éppen van...
Én tegnap egy órás hüppögve bőgés után végre megvarrtam, hímeztem a keresztfiam szülinapi ajándékát, amit két hete tologattam. Persze négy órát aludtam, mert be akartam fejezni...
Ma jól vagyok... a következő hullámvölgyig... :)))
Lassan kezdem elfogadni...
Ölellek!!!

Ystar írta...

Köszönöm!
Maimoni! Külön az utolsó sort, tudom, hiszem én is, csak a sűrűségben sokszor elkopik bennem ez a remény...
Kriszta! Akkor az alvásban vagyunk most rokonok! Én is Téged...