Recent Posts

péntek, május 21, 2010

Huncut Tündér születik

Este 10, hulla vagyok, vendégségből haza, Bucus feldobott állapotban, alig lehet lenyugtatni, elcsendesíteni. De lassan pizsama kerül rá, ágyban fekszik, kicsi agya azonban még pörög-pörög, mi minden történt, merre járt és mesét még, még, még, Mama, még, még, még... Nekem meg már nincs erőm, Apáért kiáltok, jöjjön már, ne hagyjon magamra ebben a helyzetben, már nagyon terhes... Neki nincs sok kedve, fáradt ő is, fél a kudarctól talán, hogy nem elég Bucusnak, nálam viszont győz, eluralkodik a mérhetetlen fáradtság és nem érdekel, jöjjön, mert én tovább nem...
Ajtócsapás a vége.
Mérgesen bevackolom magam az ágyba és siettetem az alvást... Jön is, gyorsan...

Éjfél. Arra a bizonyos melegségre ébredek. Kétségbeesés, tudom mi az! Hiszen még öt hét! Még ne! Jajj! Biztos az ajtócsapás miatt! Kicsi lány, várjál! Nem vár, jön a víz, ezt nem lehet megállítani. Drágám, ébredj, itt az idő. És ne haragudj, nem kellett volna úgy kiborulnom! Most össze kell kapaszkodnunk! Ugye? Megölel, hívjuk a szülésznőt. Nyugtat, hogy ha itt az idő, akkor jöhet a pici lány. Biztos nagyon kíváncsi már arra a kinti világra, amit a mamáján keresztül eddig megismert.
Irány a kórház (csomag persze sehol, most fél óra alatt összedobom, ami itthon marad, az nem is kell). Anyukámat riasztjuk, Bucuskámra figyeljen. Izgalommal, aggódással teli szívvel ülünk az autóba.
Megérkezünk, vizsgálat, kikérdezés, mekkora is? 35 hetes? Háát, akkor gondoljuk meg, hogy maradunk-e, itt nincs koraszülött ellátás, ha bármi baj van, viszik a babát máshova. Vagy akkor föl sem vesznek, egyenesen irány egy másik szülészet. Nem, én csak itt, csak velük, itt az orvosom, itt a világ legjobb szülésznője, számomra Velük lehetséges az a szülés, amit szeretnék, elképzelek. Maradunk. Az ügyeletes bíztat, meglesz ennek a babának a súlya, szerinte nem lesz baj. 24 óra várakozás, ha semmi, indítás.
Elhelyezkedem, semmi. Víz csordogál, fájás egy szál sem. Ok, aggódást picit félreteszem, jó helyre helyezem és befelé figyelek. Hagyom, hogy Ina May Gaskin könyvének (Útmutató a szüléshez) szavai, gondolatai jöjjenek belülről, és beszélgetni kezdek: a picivel, a testemmel. Nagyon erősem hiszem, hogy a gondolat teremt, indít, éltet, mozdít, életet adhat. És a 24 óra számomra nem más, mint folyamatos beszélgetés: gyere, kicsi lányom! Ha már elfolyattad azt a vizet, akkor indulj, ne várjuk meg, amíg kívűlről... Testem, drága, aki eddig vigyáztál rá, engedd el, engedd ki, nyílj meg Neki, nyisd meg az utat előtte, hadd menjen, jöjjön, életre-világra, örömünkre! Ezt és hasonlókat mondok, mondok befelé, más nem is létezik. Semmi, órákig semmi.
Eltelik a következő nap, este vizsgálat, kicsit elindult a tágulás. Hurrá! Csak így tovább. Éjjel nincs indítás, a reggelt megvárják. Nyertünk pár órát, megy tovább a belső bíztatás. Megint órák telnek, inkább ébren, mint álomban. És akkor valami megmozdul. Az órámra nézek: éjfél. 24 órája... Várjuk meg, mi lesz belőle... 10 perc és megint. Aztán megint. Akkor elindult, hála!!! És szép szabályosan jönnek, sokáig csak figyelem, szólni se szólok, nehogy vaklárma legyen. Aztán úgy fél kettő felé megyek az ügyeleteshez: szerintem elindult. Megvizsgál, bizony, jön már! Férj, szülésznő, doki riaszt, átköltözünk a szülőszobába. És időtlenségbe lépve indul a tánc, a folyam, ami megállíthatatlan, indul a nagy próba, jön a hatalmas kihívás, nőt próbáló feladat, hogy az ösztönös ellen cselekedve, a fájdalmakat magamhoz ölelve segítsem a világra a kicsi lányt, aki szélsebesen halad és hajnali 3.43 perckor kibújik mamája öléből a világra! Isten hozott, kicsi Villő, annyira jó, hogy megszülettél és hogy így! 2800 gr, méghogy kicsi! Rendben van, jól van, nemsokára együtt pihenjük ki életünk legcsodásabb-fájdalmasabb-gyönyörűbb élményt.


Azóta eltelt 1 év. De a szülés élménye a mai napig az örömkönnyekig megmozgat. És persze látni, tapasztalni a fejlődést, a kettő egymásra találását, csiszolódását, a huncutság születését Vicus szemében... fantasztikus! Nincsenek rá szavaim, elakad bennem a levegő, akár írni vagy beszélni szeretnék róla.

Isten éltessen, drága kicsi lányunk!

1 megjegyzés:

Wise Lady írta...

Nagyon szép történet. Mint minden születés.